Kutyaposta

Ilyen lehet például az ellető túlmelegedése. Különösen nagy testű, hosszú szőrű kutyák esetében a kölykök infralámpás melegítése az anya nyugtalanságához, az alom elhagyásához, a kölykök széthordásához vezethet.
Szülősorozatunk végén két gyakori tévhitről ejtsünk még szót. Az egyik: sokan félnek a nem fajtatiszta kapcsolattól, mert azt hiszik, hogy ha a kutyájuk először egy „korcs” – jaj de nem szeretem ezt a szót! – kutyától szül kölyköket, utána nem lehetnek már fajtatiszta kölykei. Ez egy butaság: ha egy fajtatiszta kutyát életében először akár a legbizonytalanabb származású útszéli keverék fedezi be, akkor is szülhet a későbbiek során fajtatiszta kölyköket egy fajtatiszta apától. (Miért, ha egy fehér nő első gyerekének színes bőrű az apja, ezután talán nem lehet többé fehér gyereke…?)
Ugyanilyen tévhit az, amikor a tulajdonos csak az első szülés után engedi ivartalanítani kutyáját, mondván, így teljes életet él, nem lesz a viselkedésében semmi elváltozás. Nos, sem biológiai, sem állatorvosi szempontból nem szükséges, hogy az ivartalanítási műtétet megelőzze egy ellés. A kutya viselkedésében sem lesz különbség, ha szülés után vagy szülés nélkül ivartalanítjuk, sőt, egyes vélemények szerint a korai ivartalanítás (early spaying) számos előnnyel bír. Ebben különösen az amerikai állatorvosok jeleskednek, ami részben érthető, hiszen abban az országban úgy nagyjából 300 millió permániás ember él, márpedig egy tüzelő szuka miatt az utcán vonyító és vonuló kutyahad az egyik legremekebb alkalom a pereskedésre… A módszer hívei szerint a lánykutyát már négy hónapos kortól lehet ivartalanítani, szerintük ugyanis az így ivartalanított négylábúaknál kevesebb a tejmirigy-daganat, az állat jóval tovább marad játékos, a csontok növekedése időben elhúzódik, s a kutyus várható életkora is növekszik. Ezt ugyan nem tudom, de az biztos, hogy az életünk nyugalmasabb lesz…
S itt szeretnék néhány szót szólni arról, hogy a kutya szülése a gazda életében is egy fontos, felelősségteljes pillanat. Hiszen újabb hat, akár tizenkét élőlénnyel gyarapodik a háztartás, s ez a hat-tizenkét szuszogó kis jószág néhány hónap múlva kúszó-mászó terroristakülönítménnyé alakul át. Ha lakásban születnek, hát csak erős idegzetűeknek ajánlható időszak elé nézünk, ha kertes házba, nyugalom akkor sem lesz, hiszen ha tudnak, mindenhová el- és bemásznak (hogy ne mondjam, beesnek), s mindazt amit az anyakutya tiszteletben tartott – a virágágyástól a baromfiudvarig –, az ettől kezdve egy pillanatra sincs biztonságban… És akkor még arról nem is beszéltem, hogy újabb éhes szájak eltartása, újabb állatorvosi vizitek elé nézünk…
A kutyapostás úgy véli, mindezzel természetesen minden anyakutyatartó tisztában van (hm…). Ezért aztán nem éri váratlanul a szaporulat, már jó előre gondoskodott mindenről, a feleslegesnek bizonyuló utódok eladásáról, elajándékozásáról is, természetesen. A felelősségről írtam az előbb, nem véletlenül, hiszen akár tucatnyi utódnak adunk ilyenkor 10-15 évnyi életet. Jó sora lesz? Hová, kihez kerül, és milyen körülmények várják ott – erről bizony az anyakutya nem tud gondoskodni. Nem, ez a mi, vagyis a gazda felelőssége. Vízbe fojtani, elásni, agyonverni, kukába dobni a nem kívánt újszülöttet, csak percekig tartó elvetemültség. Felnevelni, eltartani, szeretni – hosszan tartó felelősség. (De hosszan tartó élvezet.)