Kutyaposta

Ezzel együtt ma már természetes, hogy a kismamát a terhesség alatt lássa az állatorvos, aki tudjon a szülés várható időpontjáról is, és – remélhetően – már az is természetes, hogy mi viszont ott vagyunk a „szülőszobában”, s ha semmi tennivalónk sem akad, akkor is nyugtató szavakkal, egy kis simogatással, friss vízzel fejezzük ki szeretetünket, együttérzésünket és örömünket az anyává lett lánykutyánknak. Néhány baljós jelre azonban felhívnám a figyelmet.
A legelső kölyöknek meg kell születnie a magzatvíz elfolyásától számított négy órán belül. (Ha nem, azonnal hívjuk az állatorvost.) Ha sötétzöld színű váladék ürül a szülőútból, akkor megkezdődött a méhlepény leválása, romlik a magzat oxigénellátása, legfeljebb egy óránk van az első kölyök megszületéséig. (Ha mégsem születik meg, azonnal hívjuk az állatorvost.)
A kölykök születhetnek fej-, vagy farfekvésben, mindkettő normális. Ettől eltérő elhelyezkedés azonban a magzat elakadását okozhatja. Ilyenkor nekünk magunknak kell az egyik kezünk mutató-, és középsőujjával a hüvelybe nyúlva, ujjainkat kampóként használva az állkapocs mögött kétoldalt megfogni a kölyök fejét, és kíméletes húzással világra segíteni.
A kiskutyák leggyakrabban burokban születnek. Az anyakutya gyorsan felszakítja a magzatburkot, megtisztítja az orr- és szájnyílást, nyalogatja a kölyköt, így serkenti a légzését, majd a köldökzsinórt is elrágja, s a magzatburokkal együtt megeszi. Az először szülő szukák olykor ügyetlenek, s a burkot nem tépik fel, ekkor szakítsuk fel azt, majd adjuk oda az anyának, hogy nyalogassa kölykét. Ha nem akarja ápolni az újszülöttet, akkor kössük le a köldököt kb. fél cm-re a hasfaltól, vágjuk el a csomó fölött egy cm-rel, és fertőtlenítsük a csonkot Betadine oldattal. Mindeközben tiszta törülközőbe csavarva erőteljesen dörzsölgessük az újszülöttet, így ösztönözve őt a légvételre. Amikor már rendszeresen vesz levegőt és erőteljesen sír, visszaadhatjuk az anyjának.
Különleges és tragikus helyzet, de néha előfordul, hogy az anyaállat nem gondozza az egyik vagy másik újszülöttet, hanem eldobja, sőt, esetleg megpróbálja elpusztítani. Valószínűleg azért, mert számunkra nem észlelhető jelekből tudja, hogy az az újszülött életképtelen, s nem tétovázik megválni tőle. És az esetek többségében neki lesz igaza; hiába próbáljuk mi magunk megmenteni, egy idő után beigazolódik: az anya döntése helyes volt…