Kutyaposta

Kezdjük az alapoknál: általában minden kutya évente kétszer ivarzik. Az „általában” esetünkben azt jelenti, hogy ha békén hagyják őket… Vagyis nem próbálják a lelkiismeretlen tenyésztők újra és újra elletni az anyákat, mert bizony erre is akad példa, jócskán. Persze, előfordulhat, hogy a természet megbolondítja a kutyahölgyek „óráját” – miért pont őket kímélnék meg a harmadik évezred globális változásai –, de általánosságban mégis csak elmondhatjuk, hogy a kölykök a hagyományos eljárás szerint tavasszal és ősszel születnek meg. (Ami azt is jelenti, hogy a két időponton túl némi gyanakvással fogadjuk a megvételre ajánlott kiskutyákat.) A tavaszi alom március, április hónapban várható.
A kölkök kilenchetes vemhesség után jönnek világra. Vagyis a terhesség a fedeztetéstől számítva átlagosan 63 napig tart, de az időpont lerövidülhet 58 napra, vagy meghosszabbodhat 68 napra is, attól függően, hogy a fedeztetés pillanatában megtörtént-e a peteleválás, illetve befejeződött-e a petesejtek érési folyamata. Nemcsak ezért, úgy általában is nem baj, ha tudjuk, hogy ki az apa, mikor esett meg a légyott; ennyi odafigyelés elvárható minden kutyáját szerető gazdától. (A nem kívánt terhességről pedig majd az őszi „nagy meneteléskor” fogunk szólni.)
Ami talán a kezdő kutyásokat meglepi: gyönyörű szép kutyalányunk lehetőleg az utca legocsmányabb, legbüdösebb, legelhanyagoltabb kutyájával igyekszik majd magát teherbe ejtetni… Ha Parkinson barátunk törvénykönyve foglalkozott volna a kutyák párosodásával, ez az igazság vélhetően általános szabályként került volna a paragrafusok közé… Ugyancsak meglehetősen érthetetlen, hogy a kutyák miért nincsenek tekintettel sem a fajtájukra, sem a méreteikre? Miközben, tetszettek már látni olyat, hogy egy rigó egy verébbel, vagy, hogy egy zsiráf egy krokodillal áll össze? Ugye, nem… A Kutyapostás szerint négylábú barátaink ezt a léhaságot is embertársaiktól lesték el, akiktől csakis azt láthatták, hogy semmi rendszert nem visznek a párválasztásba. Ezért van aztán, hogy a tudós egyetemi tanár leginkább a kissé elhanyagolt Lapsánszki néniben, az intézet nyugdíjas takarítónőjében leli örömét, miközben odahaza csinos, fitt feleség várja, mindhiába… És ráadásul az ilyesmit hívják az emberek szerelemnek.
De félek, kicsit, ám szokásosan elkalandoztam fő témánktól… Ha a Kutyapostás jól emlékszik, megírta már, hogy egy dán dog méretű leányzó úgy szűrte össze a levet egy tacskó nagyságú úri fiúval, hogy egy méretes gödröt ásott saját magának, abba feküdt bele, hogy a tacskófi így férjen hozzá ahhoz a testrészhez, amelynek módfelett fontos szerepe van a terhesség bekövetkeztében… Arról nem is beszélve, hogy a rovatunk elején föntebb látható 60 kilós, Simonka nevezetű berni pásztorom első szerelme egy 60 dekás, chivava típusú leányzó volt, akivel, hát, elég kacifántos lett volna komolyabb kapcsolatba bonyolódniuk.
(A hogyan továbbról folyt. köv.)