Nekünk szól

A műsorvezető aszerint válogatott, hogy a versenyző hosszabb jelenléte a képernyőn jót tesz-e a műsornak, vagy sem.. Ha a válasz igen volt, akkor megpróbált vele minél huzamosabb szereplést „összehozni”.
Ez hívják pozitív diszkriminációnak, ami mifelénk nem túl népszerű. A negatív megkülönböztetés jóval gyakoribb, az ellen fel-felzúdulunk, aztán elvagyunk a következőig. De hogy valakit valamiért segítsenek, az nem igazságos! – kiáltják az ál-egyenlőség hívei.

Ha Vágó Istvánt csupán a vetélkedő moderátorának kérték fel, akkor valóban túllépte a jogosítványait. De ő műsorvezetőként a műsor vezetésére, annak az adott keretek közötti befolyásolására szerződött, s ért el kiugró népszerűséget – személyesen és a vetélkedő „főnökeként” is. S aki e minőségében estéről estére adásban van az egyik legnézettebb kereskedelmi tévéadón, nyilvánvalóan kénytelen többféle – nézői, tulajdonosi, marketingbeli – érdeket is figyelembe venni.

Nézőként mi is inkább vagy kevésbé rokonszenvezünk egy-egy játékossal, szurkolunk neki (vagy ellene), bosszankodunk, hogy milyen nehéz kérdést fogott ki. Ez a fajta együttizgulás a játék sava-borsa a valós tudás feltérképezésén kívül.

Ebben volt partnerünk Vágó István a maga eszközével. S végül is a műsor nekünk szól, nem igaz?