Teleki Pál haláláról

Az első idézet:
„Becsületünk előbbre való jólétünknél”
Április 6-án a Gödöllő melletti zarándokhelyen, Máriabesnyőn emlékünnepséget tartottak gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnökének sírjánál. Az MVSZ koszorúját háromtagú küldöttség helyezte el. A küldöttséget a résztvevők nagy szeretettel fogadták.
67 éve, 1941. április 3-án hajnalban, máig tisztázatlan körülmények között vesztette életét gróf Teleki Pál miniszterelnök, a XX. század egyik legjelesebb magyar személyisége, földrajztudós akadémikus, főcserkész, nagy formátumú politikus, mély hitű, igaz, keresztény magyar ember. A korabeli hivatalos jelentés öngyilkosságról szólt, aminek ellentmondott szinte mindenki, aki a miniszterelnök holttestét látta.
A Teleki Társaság a miniszterelnök halálának évfordulója alkalmával évről-évre koszorúzási ünnepséget szervez. A máriabesnyői templom melletti temetőben levő, nagy gonddal ápolt sírnál idén közel százan jelentek meg. Az emlékműsort a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium (igazgató Bárdy Péter) diákjai és a Városi Vegyes Kórus (karnagy Pechán Kornél) adták elő.
Külön említést érdemel három diáklány: Manninger Ágota, aki tisztán csengő hangon énekelt két, bonyolult hajlításokkal díszített moldvai csángó dalt, valamint Csík Csenge és Varga Eszter, akik saját válogatású Teleki Pál idézeteket olvastak fel.
Az MVSZ nevében Patrubány Miklós elnök, Hompoth Zoltán népszavazási kampányigazgató és Vati Eszter, a honlevél-okmányiroda vezetője koszorúztak.
A rendezvény végén Patrubány Miklós tárgyalt a Teleki Társaság elnökével, Fábry Mihállyal, és a Vitézi Rend törzskapitányával, vitéz Dr. Bucsy Lászlóval. Felkérte őket, hogy kapcsolódjanak be a Magyarok VII. Világkongresszusa keretében sorra kerülő, Teleki Pál miniszterelnök halála című konferencia munkálataiba, amely az MVSZ alapítója halálának körülményeit szeretné megnyugtatóan feltárni.
Teleki Pál miniszterelnök emléke előtt tisztelegve, sajtószolgálatunk közzé teszi néhány gondolatát, a gödöllői diákok válogatásában:
 „Becsületünk előbbre való jólétünknél.”
 „Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem.”
 „Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében, amíg történelmi hivatásunkat tejesíteni akarjuk. S amíg e mellett kitartunk, és kiállunk. Ne tartson senkitől és semmitől, az ezeréves nemzet.”
 „Ne felejtsétek az élet semmiféle helyzetében, otthon vagy munkahelyen, egyedül vagy tömegben, éjjel vagy nappal, ünnepélyes alkalmakkor vagy egyszerű hétköznapokon, hogy mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért, s e tekintetben nincs különbség köztünk.”
 „Gondozzuk a haza szent tüzét nemzedékről-nemzedékre és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig jövendő.”
 „Ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozási szellem indul ki.”
 „Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek, nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek.”
 „Legszilárdabb meggyőződésem, hogy a nemzetet csak igazmondással lehet nevelni.”
 Budapest, 2008. április 6.
MVSZ Sajtószolgálat

A második idézet:
Teleki Pál életútjáról és öngyilkosságáról
(Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/Rbe/0/11975/tortenelem_telekipal.html)
Teleki Pál gróf erdélyi földbirtokos, 1879. november 1.-én született Budapesten. Apja, gróf Teleki Géza politikus és író Tisza Kálmán kormányában volt rövid ideig belügyminiszter. Teleki Pál a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karának diákja volt. De földrajz- és társadalomtudományi, és mezőgazdálkodási tanulmányokat is végzett. Államtudományi doktorátusát 1903-ban szerezte. Ugyanebben az évben már gyakornok a földrajz tanszéken. 1904-ben megszakította ígéretesen induló tudományos pályáját, és szolgabíró lett Szatmárban, majd 1905-ben a szatmári nagysomkúti kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1907-ben Szudánba ment, onnan visszatérve európai tanulmányutat tett. A politikától ideiglenesen elfordulva, újra a tudományos életbe merült és 1909-ben a Földrajzi Intézet igazgatója, majd 1910-ben a Magyar Földrajzi Társulat főtitkára lett. Az első világháborúban önkéntesnek jelentkezett, és egy ideig főhadnagyi rangban szolgált a szerb, majd az olasz fronton. Itt született (nemegyszer a lövészárokban körmölve) egyik legjelentősebb műve: A földrajzi gondolat története. A háború alatt szociálpolitikával foglakozott, 1918 őszétől pedig a béketárgyalásokra elkészített az ország községenkénti etnikai térképét. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor Svájcban tartózkodott. 1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő vezette a külügyi tárcát és a nemzeti kissebségek tárca nélküli minisztere is volt. A gazdasági stabilizációra tett intézkedések eredménytelensége miatt a kormány 1920. december 1.-én lemondott, de két héttel később ismét Teleki kapott kormányalakítási megbízást. Az egykori király, IV. Károly visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én végérvényesen lemondott a miniszterelnökségről. Meghatározó szerepet töltött be a korszak tudományos életében: tanszékvezető, dékán, majd rektor volt különböző egyetemeken. A tudományos elitképzés fellegvárának az Eötvös-kollégiumnak is kurátora volt ebben az időszakban.
A nagypolitikába 1938-ban tért vissza: május 14-én kultuszminiszterré választották. Az első bécsi döntés idején a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében a náci Németország és a fasiszta Olaszország (a tengelyhatalmak) felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben a meggyőződéses nyugatbarát volt. A kormányzat, amely a Szovjetuniót (akkor éppen Hitler szövetségesét) tekintette a legfőbb ellenségnek és Jugoszlávia felé próbált nyitni (noha vele szemben területi követelései voltak). 1940. december 12-én Belgrádban Magyarország örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani németellenes fordulat után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét a magyar felvonulási területre. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő – és a háború folyamán mindaddig legyőzhetetlennek bizonyuló – Németország és a térséget feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező nyugat között. Teleki önmagát tartotta felelősnek, amiért olyan helyzet alakult ki, amelynek elkerüléséért egész életében küzdött. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án Teleki főbe lőtte magát. Azon a hajnalon drámai hangú levelet írt a kormányzónak.

Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írt búcsú- és lemondólevele (1941. április 3.)
Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál

Főméltóságú Úr!
Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.
Mély tisztelettel
Teleki Pál
1941. ápr. 3.

A levélben szereplő „A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem!” kitétel világos eligazítást ad arra, hogy e vonatkozásban hamis a magyar hadba lépés indoklása (a délvidéki szerb atrocitások hangoztatása).

Az itt közzétett dokumentumokat a „Teleki Pál miniszterelnök halála” című konferencia minden bizonnyal figyelembe fogja venni annak kutatásában, hogy a nagy magyar államférfi önkezével vetett-e véget életének, vagy netán merénylet áldozata lett.