Ördögi kör közepén

Kissé kétkedve kezdtem hozzá Allen Carr Leszoknék a dohányzásról, de nem tudok! című, három CD-ből álló, leszoktató hangosterápiájához. Először is megrémített a háromórás időtartam, és az sem biztatott: valaki majd jól megmondja nekem, mit is kellene csinálnom, hogy megszabaduljak Nikotin tábornok fogságából.
Kételyeim azért is támadtak szép számmal, mert dohányzási szokásaimat – úgy tűnik – édesapámtól örököltem. Apám a cigivel úgy volt, mintha egy ledér nővel állt volna kapcsolatban. Ha dohányzott, szenvedélye soha nem tartott fél évnél hosszabb ideig, akkor négy slukkra – nem tévedés a szám! – szívta el a piros Symphoniát, és napi két dobozig meg sem állt. Ujjai hamar besárgultak és mindene bagószagú volt. És aztán, maximum hat hónap után, úgy dobta el a cigit, mintha korábban erőszakkal kényszerítették volna a bagóra. Majd váratlanul, egy-két év múlva, újra ott parázslott a kezében.
Hasonló ördögi körben élek én is. Ez a CD azonban – várakozásommal ellentétben – nem akart ilyen-olyan olcsó tanácsokkal ellátni, hanem a józan eszemre építve kívánja beláttatni velem, hogy egyszerűen baromság, amit teszek. A terápia kiemelkedően pozitív elgondolása, hogy a társadalom szinte minden tagjához hitelesen szól, nagyon jól és értőn szimulál élethelyzeteket, amelyeknek a továbbgondolása már a bagós feladata.
Tény, hogy Allen Car ésszerű fogódzókat ad a leszokáshoz. Én egy hete járok ezen új fogódzókkal.