Kutyaposta

Az olykor fület bántó, és szomszédsági haragot gerjesztő ugatásról szóló legutóbbi írásaink kapcsán ejtettünk szót a sétáltatók táboráról, amely ugyancsak megosztja a kutyás/nemkutyás társadalmat. Az alapvetésen tán ne nyissunk vitát, miszerint a kutyát sétáltatni kell, éljen akár panelben, akár kertes családi házban. Hogy miért, ezt már többedszer elolvashatták a Kutyapostákban. Mindazokhoz még egy adalék: a sétáltatott kutyák szocializálódnak, vagyis feltalálják magukat a világban, a környezetükben, beilleszkednek a két- és négylábúak társadalmába, míg a nem sétáltatott egyedek leginkább antiszocializálódnak, vagyis a közvetlen környezetükön kívül mindenki mást ellenségként kezelnek. És azt kell mondjam, a támadások, a harapások zömét éppen ezek a kutyák okozzák véletlen kiszabadulásuk alkalmából, hiszen az örökös bezártság, a láncon tartás, ugyan mi mást váltana ki egy szabad vadásznak született kutyából, mint a gyűlöletet a világ iránt… De ez legyen egy másik Kutyaposta témája, most induljunk el a sétáltatott kedvencek nyomában.
Ámde szembe jönnek a kerületenként és városonként változó ebrendeletek, amelyeket jó esetben buta hivatalnokok, rosszabbik esetben mondjuk macskát tartó polgármesterek szerkesztenek…
Az egykori tévésorozatsztár Frakk, ma, Óbudán, ahol 15 ezer vagy sokkal több kutya él – egyebek mellett a Kutyapostás Simonka nevezetű berni pásztora is –, csak szájkosárral közlekedhetne. Az önkormányzat, éppen az „emberi együttélés normáira" hivatkozva hozott rendelete szerint a kutyát nálunk „természetesen" pórázon kell sétáltatni, bizonyos fajtákat pedig csak szájkosárral.
A hozzá nem értésből fakadó sok egyéb butaság mellett a III. kerület listáján a csak szájkosárral sétáltatható fajták között szerepel természetesen Simonka is, a szelíd berni pásztor. Ki tudja, miért lett támadó természetűnek nyilvánítva, s azt is ki tudja, hogy a drótszőrű vizsla mitől veszélyesebb, mint a szájkosaras listán nem szereplő rövid szőrű? S vajon miért kerültek a listára a vérebek, akik a nevüket onnan kapták, hogy vérnyomot követnek, és nem onnan, hogy vérengzők? A hasonlóan „listás" jagdterrier valóban mérges kis kutya, van is vagy nyolc kiló, az angol buldogra viszont fizikai képtelenség szájkosarat rakni, ugyanis nincs orrnyerge…
Annak, hogy egy kutyából garantáltan idegroncsot neveljünk, az egyik legbiztosabb módja tehát, ha betartjuk az összes önkormányzati rendelkezést. Miközben a közlekedés nagyságrendekkel több áldozatot szed, mégsem jutna eszébe senkinek olyan rendeletet hozni, hogy az autók sebességét 20 km/órára korlátozzák, a lökhárítójukra pedig párnát kötözzenek. Bár, mostanában azért vannak erre utaló jelek is…