Sínhelyzet

Bevallom, rettenetesen unom már a máv-osok örökös sztrájkolhatnékját, a karvalytőke elleni harcban kövérkésre hízott szakszervezeti vezetőjük kappanhangját, a soha nem teljesülő követeléseik imamalomszerű darálását, a pályaudvarokon ténfergő átvert utasok látványát. Az nem sztrájk, amiben a vasutasoknak még a tizede sem vesz részt, és az sem sztrájk, ami reggeltől délig tart, vagy egy kicsit tovább, vagy majd valameddig… Félreértés ne essék, az értelmes sztrájk mellett vagyok – főleg, ha igazuk is van a munkabeszüntetőknek –, de ezzel a pipogya tilitolizással csak egyvalamit érnek el: mindenki utálja már a Ligát meg a VDSZSZ-t. Ha ennyire nem tetszenek érteni a sztrájkhoz, akkor talán helyesebb volna, ha mégis a vonatokat mozgatnák. Hátha az jobban megy…