Védekező tanácsok

Évről évre előforduló helyzet ez, amikor is a prospektus és a szép szavak köszönőviszonyban sincsenek a sáros tengerparton sivárodó lepusztult szállodával, az ehetetlen koszt pedig az „all inclusive” ígéretekkel…
Mit mond erre az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület? Hát ezt: „Nagyon fontos, hogy még az utazási szerződés aláírása előtt nézzen utána a turista a szervező cégnek.” És ugyan hol – kedves egyesület? És ugyan hogyan? Mondjuk, hívjuk fel az irodát, persze nagy ravaszul, elváltoztatott hangon, hogy tessék mondani, szoktak maguk hazudozni? Vagy kérjünk tájékoztatást az APEH-től: ha megkérhetném, sértsék már meg az adótitkot, érdekelne ennek az irodának a múltja és a jelene…
Az ötlet amúgy nem rossz. Megy a gyerek az iskolába, mi sem természetesebb, minthogy elkérem a tanárok diplomáit, és ha műtenek, legjobb, ha előtte magam vizsgáztatom le az altatóorvost, szokta-e összecserélni a nyelőcsövet a gégecsővel…
Nem, kedves egyesület, nekem, mint tanulónak vagy betegnek, ehhez nincs közöm, elhiszem, hogy az állam által kirendelt „felettes szervek” végzik a dolgukat, amiért a fizetésüket kapják. Mint ahogy nyilvánvalóan valami ilyesmiért fizetik ott önöket is a fogyasztóvédelmi egyesületben, hogy tudniillik védjék a fogyasztót, s ne tanácsokat osztogassanak.