Táltos

J(erome) D(avid) Salinger (azért írom így, mert íróként a J. D. Salinger nevet használta) számomra igen fontos könyvében – Magasabbra a tetőt, ácsok – Seymour, a főszereplő felolvassa kedvenc taoista meséjét a húgának, Frannynak. Öccse megjegyzésére, miszerint a lányka még csupán tízhónapos, így válaszol: – Füle azért van. Hallani hall.
(S a kisregény azt írja: „Franny a mai napig esküszik rá, hogy emlékszik Seymour felolvasására.”)

Ide másolom a mesét:

Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni?”
Po Lo így felelt: „ A jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról, meg a külsejéről. De az igazi táltos – amelyik nem veri fel a port, s nyom sem marad utána –, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan, akár a levegő. Az én fiaim tehetségéből erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csin Fang-kao a neve, tüzelővel és zöldségekkel szokott házalni. Hát ő mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.”
Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, hogy keressen neki egy harci mént. Három hónap múlva megjött a házaló a hírrel, hogy megvan a ló. „Most Sa-csiuban található” – tette hozzá. „S miféle az a ló?”” – kérdezte a herceg. „Hát egy pej kanca” – hangzott a válasz. Ám, amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy sárga mén.
A herceg igen megharagudott, és magához hívatta Po Lót. „A te barátod – mondta neki –, akit megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen a színe!”
Po Lo elégedetten sóhajtott fel: „Hát csakugyan, idáig jutott volna? – kiáltotta. – Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a belső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegest. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törődik mindazzal, amivel nem is érdemes törődni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy ő a lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.”
Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult.