Kísért, hogy ki sért

 Márpedig a kazetta nyilvánosságra kerülése a jelenleg hatályos jog szerint felveti a magántitok jogosulatlan megsértésének alapos gyanúját is.
Meglehet. Csak talán ilyen esetekben volna jó a jogászi kockafejeket kiemelni az ósdi törvénykönyvből, s kinézni az ablakon, hátha kiderülne, odakint már más szelek fújdogálnak. S nemcsak azért, mert tényszerűen nem is igaz, hogy Dávid Ibolya hozta volna nyilvánosságra az őt megfigyelni készülők beszélgetését – ezt elsőként egy hírportál tette meg –, hanem leginkább azért, mert az ilyesfajta megfélemlítés (gyanúsítás) egyvalamit tesz lehetetlenné, hogy kiderüljön az igazság. Dávid Ibolya a lehető legjobbat választotta, amikor a nyilvánossághoz fordult, ettől kezdve ugyanis nehéz lesz irodák mélyén, egy szemedbe világító lámpa előtt beszélgetni a történtekről; muszáj lesz elszámolni mindannyiunk előtt a piszkos részletekkel.
Ha ilyen hülye törvények lennének a világban, egyebek mellett nem derült volna ki a Watergate-botrány sem, és – némi csúsztatással – ma is Richard Nixon lenne az Egyesült Államok elnöke…