Kutya diktálta könyv

Ezek a jeles napok mindig alkalmat adnak arra, hogy kifejezhessük szeretetünket az állatok iránt. (Persze nem volna rossz, ha az év további, 364 napjában is így tennénk…) Az állatok világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, a cél a vadon élő állatok pusztulásának/pusztításának a megfékezése volt. Később a kör tágult, s minden állat védelmét felvállalták, míg elérkeztünk a mostani állapothoz, amikor is már a velünk élő állatok kerültek a középpontba. Az állatok villágnapja Assisi Szent Ferenc ünnepe, ami egyben Ferenc-nap is: a legenda szerint az állatok védőszentje nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük – így hát köztünk a helye.
A világnap legfőbb üzenete, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat, vagyis a legjobb, ha szeretjük őket.
A Kutyapostás ezt a szeretetet szolgálva és elősegítve adja közre a Kutya 10 kérését az emberhez, amely kérések amúgy meglehetősen közel állnak hozzá. Ugyanis korábbi berni pásztora, bizonyos Artúrka, egy egész könyvet szánt a témának, a könyvet is ő írta, épp ezért lett a címe: Artúrkönyv. Ne tessenek megakadni ezen, valóban Artúr volt a könyv szerzője – az ő neve olvasható a címlapon is –; ugyan meglehet, hogy helyette olykor én ütögettem a billentyűket, de hogy ő diktálta a szöveget, azt elhihetik nekem…
Íme tehát a kérések.
Első kérés: Az életem legfeljebb csak 10-15 évig tart. Épp ezért minden távollét Tőled, amivel ezt az időt megrövidíted, szenvedés nekem. Ha lehet, ne hagyj hát egyedül…
Második kérés: Bízzál bennem, hisz ezért élek.
Harmadik kérés: Ha hibáztam, ne haragudj sokáig rám, és ne büntess szigorúan. És főleg ne zárj be!
Negyedik kérés: Ha mérges vagy rám, mert azt hiszed, hogy lusta vagyok, gondolj arra: talán szomjas lehetek, vagy régóta tűz a nap, s ezt a szívem nem bírja.
Ötödik kérés: Neked van munkád, szórakozásod és vannak barátaid – de nekem csak Te vagy…
Hatodik kérés: Mindig adj időt arra, hogy megértsem: mit is akarsz tőlem.
Hetedik kérés: Sűrűn beszélj velem. Akkor is, ha a szót talán nem mindig értem, a hangodra figyelek.
Nyolcadik kérés: Tudd meg, ahogy velem bánsz, azt soha nem felejtem el.
Kilencedik kérés: Gondold meg, mielőtt megversz, mert ha akarnám, könnyedén szétharaphatnám a kezed, és mégis, ezt soha nem teszem meg.
Tizedik kérés: Törődj velem, amikor megöregszem. Tégy meg minden nehéz lépést velem, mert Veled még az is könnyebb lesz.
Hát, ilyesmire kér bennünket ez a kutyanépség… S higgyék el, ha meghallgatnánk őket, mi több, igyekeznénk tanulni is a kérésekből – egy egészen másfajta kapcsolat jönne létre az ember és kutyája között.
Hogy ez maradéktalanul sikerüljön, leghelyesebb, ha forgatják az Artúrkönyvet – főleg, ha még hozzájutnak valahol –, mert ez nemcsak Önöknek okoz majd örömet, hanem a Kutyapostásnak is…

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam.