Ezt írtuk anno…

1948.
Nem hiába ráérő idő a karácsony: a régi falusi elhagyatottságban csak úgy burjánoztak ilyenkor a legkülönbözőbb babonák. A pártában maradott, eladó lányok karácsony táján környékezik meg a szerencsét. Az éjféli mise után kipenderednek a kiskapuba piros almát eszegetni, s az első nőtlen ember, akit szerencséje vagy szerencsétlensége arra visz, föltétlenül oltárhoz vezeti őket. A türelmetlenebbek disznóvályúban mosakodnak miséről jövet, mert az is csalhatatlanul házassághoz vezet: meg sem kell törülközni, majd álmában, aki megtörli, az lesz a jövendőbeli. És ha megvan a kiszemelt, de az nem mutat hajlandóságot? Erre az orvosság: a karácsonyi misén néhány szem kölest vagy tökmagot kell a legény csizmájába szórni – és máris tervezhetik a lagzit.

1958.
Az 58 éves ember hetente ingázik haza Budapestről, ámde Újszászon két órát kell várnia a csatlakozásra. Biztosan a fölös idő hasznos eltöltése vezette, amikor rákapott a kétórányi tyúktolvajlásra. Előbb csak egyet csípett nyakon, aztán kettőt; amikor lebukott, aznap nyolc tyúk kapálódzott a zsákjában. De hiába a vasutasok és az utasok vallomása, a tyúktolvaj tagad. „Azt mondja meg akkor – így a bíró –, hogyan kerültek a lábnyomai a kertbe? Mert le nem tudja tagadni, hogy a magáé!” A tyúkász csak hümmög: „Hát pásszolni pásszol, nem tagadom, de honnan tudhatnám kérem, hogy került az a lábnyom a kertbe? Sok minden történik az ember fiával…”

1968.
Este a kijózanítóban. A férfi tökrészeg, az ápoló duruzsolva húzza le róla a sáros ruhát. „Kabátocska, ingecske, nadrág… Nem, rugdosni nem szabad, vendég úr… Le a cipőt is, hátha lúdtalpa van…” A Soroksári úti Detoxikálóban az idén négyezer „mérgezett” józanodott ki. A részeg férfiak száma hatszorta több, mint a nőké. Az idei négyezer közt nagyon sok a szabolcsi, a főorvos szerint fáj nekik a gyökértelenség. „Ahogy ezek elhagyják a családot, a viszszatartó, megszokott környezetet, rögtön gyökértelenné és védtelenné válnak a nagyvárosi életben. Szinte semmiségek miatt képesek ájulásig lerészegedni.” Éjfélkor már rossz szagú az egész ház.

1978.
Nagy mesélő a Duna. Visegrád és Esztergom környékén még ma is él a szájhagyomány Mária királynő Bécsbe tartó aranyhajóinak elsülylyesztéséről. A történet 1526 nyárutóját idézi, amikor is Mária királynő a mohácsi csatavesztés után menekülőre fogja a dolgot, de előbb azért hajókra rakatja a budai és a visegrádi vár kincseit. Ezt a flottillát támadták meg a Szapolyai-párti főurak; hogy mennyi hajó süllyedt el, ma sem tudni. Mindenesetre négy évvel ezelőtt aranytárgyak kerültek elő az 1694-es folyamkilométer szomszédságában; már akkor úgy döntöttek, hogy megkezdik a feltárást, de erre csak jövőre, az épülő nagymarosi vízlépcső miatt kerül majd sor.

1988.
A Győr-Sopron megyei rendőrség befejezte a nyomozást abban a bűnügyben, amely 1987. május 28-án a Rába ETO–ZTE labdarugó-mérkőzésen történt. A vesztegetési botrányban a kezdeményezők a ZTE játékosai és vezetői voltak, hiszen akkoriban a Zalaegerszeget a kiesés veszélye fenyegette. Ezért felvették a kapcsolatot két győri játékossal, akik vállalták, hogy félmillió forintért nem verik meg a ZTE-t. Így is történt, a pénzt a játékosok és a baráti kör gyűjtötte össze, amit a mérkőzés napján reklámszatyorban vittek Győrbe. Az ügyészség hat személy ellen emelt vádat, ügyükben a tárgyalás hamarosan kezdődik.

1998.
Az unokám volt itt, szombaton. Ötéves, könnybe borult szemekkel mondja: Mamácskám, írjál a Mikulás bácsinak, és kérjél tőle nékem kisautót. Nekem is könnybe borult a szemem, mert soha nem volt még játék autója, s most sem bírok neki venni, mert már csak ötven forintom van, azzal kell kitartanom egy hétig, a nyugdíjig, és már azt is elosztottam, amire kell…