Nem jött válasz a kérdésre

A múlt héten úgy fejeztem be a Kutyapostát, hogy „a jövő héten, ha addig sem jelentkezik, megkeressük a debreceni önkormányzatot, hogy megkérdezzük, szégyellik-e magukat embertelen és kutyátalan eljárásaik miatt…”
Hát – nem jelentkeztek. A Kutyapostás kereste az ügy előadóját, akit Dobos Tamásnak hívnak, s aki a főosztályvezetőjéhez utasított. A kérdésre, hogy miért szükséges ehhez a főosztályvezető, hiszen ő foglalkozik az üggyel, a következő, talányos választ adta: lehet, hogy én foglalkozom az üggyel, de nekem tilos nyilatkoznom. Nosza, hívjuk akkor dr. Vizeli Sándor főosztályvezetőt, akivel beszélgetni éppen nem lehet, de majd visszahív, ígéri a készséges titkárnő. Aki tényleg vissza is hív, és közli: náluk az a szokás, hogy Vizeli főosztályvezetőhöz az út a sajtóreferensen keresztül vezet, hívjam hát Lövei Tündét. Hívom, nem veszi fel, ezért aztán üzenetet hagyok néki a hivatal információs vonalán. A hölgy vissza is hív, s érdeklődik, milyen ügyben akarok a főosztályvezető (telefonos) színe elé járulni. Mikor elmondom, hogy undorítónak tartom a hivatal példátlanul gonosz eljárását, s ennek okáról szeretnék érdeklődni, azt mondja, hogy ugyan ők a kérdéseket írásban szokták előre bekérni – a legszebb pártállami időket és eljárást idéző mondat ez –, de ennek hiányában is azért tájékoztatja dr. Vizelit, aki majd visszahív.
Itt tartunk most, kedden, a lapzárta napján. Természetesen visszahívás nincs, holott, ha semmi más, a közalkalmazottakra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség azért megmozdíthatta volna Vizeli uram viszszahívhatnékját. Mindegy, a Kutyapostás nem adja fel, s töretlenül bízik abban, hogy előbb-utóbb megismertetheti Vizeli doktor véleményével kedvenc lapjuk olvasóit is.
Addig még egy reagálás a példátlan eljárásra.
„A történet egy fontos problémára: az elhagyott, megvert, megkínzott állatok befogadóinak gyakori negatív megítélésére is utal. Persze lehet, hogy a szomszéd számára tényleg kibírhatatlan volt a 28 kutyus közelsége, de akkor sem értem, miért nincs meg, vagy miért kevés a lehetősége egy civilnek, hogy tőle telhetően segítse ezeket az állatokat? Vagy legalábbis miért kell a hivataloknak, rosszakaróknak minden lehetséges eszközzel gátolni az ilyen emberek munkáját? Jó lenne, ha egyszer erről a problémáról (esetleg megoldásáról) is írna a Kutyapostás; biztosan sokan tanulnának belőle.”
Teszem hát a dolgomat.