Büntetés és együttérzés

Miközben volna más témánk is – hogy a szintén felfüggesztett tenyésztő-szaporító sorozatot említsem, amit pedig nagyon is időszerű lenne folytatni, hiszen már bőven benne járunk a tüzelésben… –, és elmaradtak az olvasói levelek is. Most ezekből próbálok leadni legalább kettőt.
„Örömmel, de sírva olvastam cikküket a haldokló kutyáról és megmentőjéről, Éváról. Bizony kitüntetést érdemelne Éva, aki Jázminkát befogadta, sok ilyen Éva kellene. Jómagam is Éva (néni) vagyok, aki sok megvert, kivert, éhes, ázott kutyát mentettem már meg. A kínjukat csak az tudja enyhíteni, aki lélekben együtt érez velük, még ha falun olykor »kutyába sem veszik« a kutyaéletet. Kérdezem én, miért büntetik meg Évát? A jó cselekedetéért? Mi, érző emberek közösen fogjunk össze, és mentsük meg a »megszelídített« kutyáinkat. Hátha sikerül… Én egy szegény, egyedül maradt, önnyugdíjas nő lettem, de inkább nekik adok eledelt, ha látom, hogy éheznek, mintsem én egyek. Az önkormányzatnak üzenem, jobb lenne, ha az Éva mellett található illegális szemétteleppel foglalkoznának legalább feleannyit, mint Éva kutyáival” – írja Szabolcs megyéből Éva néni.
És egy másik Éva néni is írt: Alvic Istvánné, Felsőgödről.
„Ha kinyitjuk a Szabad Földet, az első, hogy a Kutyapostát olvassuk el. Sokszor szomorkodva. Az elmúló nyarak után a nyaralók rendre itt »felejtik« kutyáikat, most tán 6-8 jár rendszeresen a híd alá, ahová viszszük nekik az ennivalót. Sajnos az egyikük nőstény, így szinte biztos, hogy újabb kutyagyerekek születnek hamarosan. Vajon milyen élet vár rájuk? A sünök táljához 5-6 cica jön, esőben, elázva, semmi kis ételért. A Zalabaromfi becsődölt, onnan állateleséget nem kapunk. Most kukoricadarát főzünk csirkefejjel, abból jut nekik is. Férjemmel mindketten nyolcvan felé járunk; talán a Teremtő azért ad még erőt nekünk, hogy ez a rengeteg állat ne szenvedjen…”

Hát ilyesmik jönnek mostanában… A Kutyapostás, persze, igyekszik megérteni a tucatnyi megmentett kutya csaholása miatt örökösen feljelentgető szomszédot és a jogállamiságot még a kivert kutyák ellenében védeni kényszerülő önkormányzatot is, de mégis, látnunk kell, ez egy beteg világ kórképe. Mert ha az államnak nincs pénze a kóbor kutyákat életben tartva (!) befogadni, akkor legalább minden erejével segítenie kellene azokat, akik ezt helyette megteszik. És most üldözi, bünteti őket. Vesztébe rohanó, szomorú világunk tükörképe ez.