Kutyalevél

Fánika vagyok, négy hónapos kutyagyerek. Az úttesten csatangoltam ázottan és éhesen, amikor a sok száguldó autó közül egyszer csak megállt az egyik. Kiszállt belőle egy lány – Ágika –, a karjába vett és hazavitt. Azóta van otthonom és családom, szeretnek, sokat játszanak velem; én vagyok a legboldogabb kiskutya a világon!

MiscSzücs Gábor2009. 07. 24. péntek2009. 07. 24.
Kutyalevél

Ugyan a Mami először nem volt elragadtatva tőlem, mert a legszebb muskátlijait törtem össze, de hamar belátta, hogy nem voltak jó helyen a kerítés mellett, és át is ültette őket. A Papi meg a pázsitját félti tőlem, mondhatom, ok nélkül: kizárólag csak az egyik tuja alatt ások, de nem nagyon haladok a munkával…

Amit nagyon szeretek, az az esti séta. Imádom körbeszimatolni a környéket, nagyokat szaladni, és barátaim is vannak már, bizony. Tegnap is, séta közben összefutottam az öreg Gombóccal a téren, és meglátogattam azt a kedves, fehér kutyalányt is, aki a sínek mellett lakik. Az egyik kertben libákat láttam! Köszöntem nekik, de ügyet sem vetettek rám. Buta libák.

Már hazafelé trappoltunk, Ági meg én, amikor rám támadt az a nagy farkaskutya. Póráz nélkül sétáltatta a gazdája, aki csak állt, és nézte, ahogy a kutyája megragad a fogaival és megráz, ahogy én szoktam a lábtörlőt. Sírtam és nyüszítettem, de nem engedett el. A gazdája azt kiabálta Áginak, hogy gyorsan kapjon engem a karjába. Ági is halálra rémült, és nem mert harcba szállni a vicsorgó német juhásszal. Nem is tudom, hogy kerültem újra a földre, ijedtemben becsináltam. Sírva szaladtunk hazáig mind a ketten. Reszkettem, és sokáig csak álltam a teraszon, meg sem tudtam mozdulni. Ági langyos vizet hozott, megtisztogatott, puha törülközővel megszárítgatott. És akkor a Mami észrevette a nagy sebet a hasamon.

Siettünk az állatkórházba, ahol összevarrták a sebemet. És kaptam egy gallért, amit nagyon utálok. Mindennek nekimegyek, nem lehet benne kényelmesen enni meg inni, és az orromat sem tudom megvakarni. Bár a doktor néni biztat, hogy meggyógyulok, aztán újra labdázhatok és játszhatok a sípoló törpéimmel, de én már félek újra sétálni menni… Pedig azt szerettem a legjobban…
Fánika

A levél feladója egy kedves és tán megbocsátó kutyalány. Nos, a Kutyapostás a legkevésbé sem kedves és nem megbocsátó; az a farkaskutya, akit póráz nélkül (!) sétáltatott a gazdája, egészen bizonyosan nem először támadott életében. Ráadásul egy gyerekkutyát (!), ráadásul egy lánykutyát (!). Ezek ugyanis szinte száz százalékban kizáró tényezők egy normálisan tartott hím kutya életében. A Kutyapostás helye ugyan most elfogyott, de dühe nem, úgyhogy a jövő héten folytatjuk.

Ezek is érdekelhetnek