Megrendült bizalom

A Kutyapostás folytatja a kis kutyalány, Fánika, múlt heti történetét. A mindössze négy hónapos kiskutyát pórázon vezette gazdája, amikor rájuk rontott egy póráz nélkül sétáltatott farkaskutya – a marcangolás nyomait kisebbfajta műtéttel lehetett csak eltüntetni. A németjuhász gazdája természetesen (!) nem volt ott a támadáskor, a messzeségből kiáltott oda Fánika ugyancsak lány gazdájának, hogy ugyan, kapja már fel a kutyáját. Nyilvánvalóan jó ötlet ez: egy őrjöngő farkaskutyával szembeszállni egy fiatal lánynak…

MiscSzücs Gábor2009. 07. 31. péntek2009. 07. 31.
Megrendült bizalom

A történet szegény Fánika és gazdái fájdalmán, valamint a nem kevés pénzbe kerülő orvosi beavatkozás költségén túl azért is felháborító, mert egy újabb érv azoknak, akik a kutya = harapás cáfolhatatlan tényét hirdetve a kutyatartás/sétáltatás körülményeinek folyamatos szigorítását követelik. Tudjuk jól, a kutyatartásról szóló önkormányzati rendeletek egyelőre az ahány ház – annyi szokás jegyében születnek, nem egyszer macskabarát polgármester intencióit követve… Ezek többsége nem barátot, hanem ellenséget lát a kutyában, a kutyatartást nem az emberi lét sok ezer éves velejárójaként, hanem valami devianciaként kezeli.

A Kutyapostás hisz a bizalom elvében, amely szerint például az autók, Magyarországon, a jobb oldalon hajtanak, a hentes nem ad romlott húst, és a fogorvos kijárta az egyetemet, mielőtt bekapcsolná a fúróját. S akkor is hisz, ha tapasztalta már, hogy azért ez nincs minden esetben így. Így van a kutyákkal is. A szabadon – megengedem, nem mindig jogszabályszerűen – sétáltatott kutyákban megbízunk, hiszen a gazdája biztosan tudja, kedvence békés természetű, mert ha nem az lenne, biztosan póráz és/vagy szájkosár jelezné ezt.

Nos, ez a bizalom rendült most meg Fánika és gazdái lelkében, és talán ez a legnagyobb bűne a farkaskutya gazdájának, aki elkövetett minden rosszat, amit csak egy harapós kutya gazdája ez esetben elkövethetett. Nem kell kutyapszichológusnak (sem) lennem, hogy bizton kijelentsem: ez a farkaskutya nem először támadott életében. Ráadásul egy gyerekkutyát (!), ráadásul egy lánykutyát (!). E két tény pontosan olyan súlyosbító körülmény, mint amikor az embertársadalom bűnözőit előre megfontolt szándékkal vagy aljas indokkal vádolják. A kutyatársadalomban az, hogy egy felnőtt hím állat nekiáll megölni egy gyereknyi, ráadásul nőnemű egyedet, száz százalékban kizárható. Ilyet egy normális, illetve egy normálisan tartott kutya nem tehet, ez egy feltétel nélküli gátlás kell legyen, ellenkező esetben nem maradnának életben a születő farkas- és kutyaivadékok. Ez a kutya tehát beteg – valamilyen fizikai vagy lelki sérülése van –, a nagyobb baj, hogy a gazdája is az…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek