Kutyabaj

Ha már megszületett a kutyánk – folytatva múlt heti témánkat –, érdemes tájékozódnunk az egyik leggyakoribb és legtöbb szenvedéssel járó kutyabetegségről, a diszpláziáról is. Miután a Kutyapostás nem kutyadoktor, segítségül a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület (MKOE) szakembereit (illetve honlapját) hívta.

MiscSzücs Gábor2009. 08. 29. szombat2009. 08. 29.
Kutyabaj

A diszplázia görög szó, rendellenes fejlődést jelent. A leggyakoribb a csípőízületi diszplázia, amely azt jelenti, hogy a tér minden irányába mozgatható gömbízület felületei többé-kevésbé pontatlanul illeszkednek egymáshoz (a combcsontfej a medencecsont ízületi gödrébe), vagy az ízület laza. Ennek következtében a terhelés során az ízületet alkotó szervekre (csont, porc, szalagok, ízületi tok stb.) akár több mint tízszeres erők hatnak, amelyek az ízület fájdalmához, hosszabb távon elfajulásához vezetnek.

Nem szerzett, hanem örökletes betegség. A kölykök többnyire egészséges csípővel születnek, a nem kívánatos eltérések a fejlődés során alakulnak ki. Az elváltozásokért a gének a felelősek. Ezért van az, hogy akár a röntgenológiailag mentes szülők is örökíthetik a diszpláziát kölykeikre. A nevelés során a kutyát érő kedvezőtlen hatások (túltáplálás, nem megfelelő mennyiségű és arányú fehérje, ásványi anyag és vitamin felvétele, túlterhelés) is elősegíthetik a baj kialakulását.

Hogyan lehet észrevenni egy kutyán, ha diszpláziás? Vannak jelek, amelyek gyanút kelthetnek, de biztosat csak röntgenfelvétel alapján lehet mondani. A „gyanús tünetek” jelentkezhetnek már néhány hónapos korban, de lehet, hogy csak évekkel később tűnnek fel. Ilyen például, ha a kutya nehezen mozog, nehezen áll fel. Ha futáskor hátulsó lábát nem felváltva mozgatja, hanem együtt, a nyúlugráshoz hasonlóan. Ha nehezen megy lépcsőn felfelé, ha a combcsont felső része (a tompor) jobban kiáll, előrehaladott esetekben a medence és combizmok elvékonyodnak, láthatóan sorvadtak. Gyakran a hibás hátulsó lábállások hívják fel a figyelmet a betegségre.

A diszplázia jellemzően a nagy súlyú (25 kg fölötti) és a nagy testű fajták betegsége. Bár régebben is előfordult ez a kór, de a pedigréért történő tenyésztés, és a hozzáértés nélküli, lelkiismeretlen szaporítás a baj gyors, robbanásszerű terjedéséhez vezetett. Bár kétségtelen, hogy a nagy testű ebek a legérintettebbek, nem szabad elfelejtkeznünk a kisebbekről sem. Őket ritkábban vizsgálják, ám ahol elkezdték a szűrést, ott többnyire meglepő adatok születnek. 126 magyarországi puli és pumi szűrésekor például mindössze 17 mentest, majd 31 majdnem mentest, 60 enyhe, 14 közepes, 4 súlyos kiterjedésű diszpláziás kutyát találtak. Érdemes hát figyelni (nem utolsó sorban a jövő heti Kutyapostára is)!

Ezek is érdekelhetnek