Szaporulat sorsa

Kijött a gyepmester, hogy elvigye, hisz’ Jancsika csúnya, az embereket meg irritálja a fejsérülése… De megmentője, a történetet is közreadó olvasónk, vagyis Rudas Aranka hazavitte, aztán orvoshoz. Jancsika így hát jó kezekbe került: „és most már János vitéznek hívom. Mert vitézség és bátorság kellett életben maradnia, mindent elviselnie, s mindvégig bíznia abban, hogy lesz holnap. És hogy lesz egyszer egy szerethető Embere is.”

Így ért véget a múltkori történet, hogy most ismét levelet hozzon Hatvanból elektronikus drótpostás kollégája a Kutyapostásnak.

„Szeretném megosztani önnel az örömömet. Jancsika gazdát talált egy bűbájos hatvani nyugdíjas pár személyében, akik olvasták a Szabad Földet. Sírva hívtak fel telefonon, merthogy elpusztult a kutyusuk egy hónapja, és mindennap csak sírva tudnak róla beszélni. Az öregúr depresszióba esett, az udvarra sem akar kimenni. Annyira meghatotta őket Jancsika szomorú sorsa, hogy örökbe fogadták. A kiskutyának most már királyi élete van, a bácsi lábánál alszik; közel hét hónapos bolyongás után végre hazatalált János vitéz! Látja, nem dolgoztunk hiába: MEGMENTETTÜNK EGY KUTYUST!”

A Kutyaposta egyébként új folyamát éli; néhány éve élesztettük fel a korábban, sok esztendővel azelőtt megszüntetett rovatot. Nézegetve az előd és az akkori levelező társak munkáját, hál’ istennek, másról írunk és levelezünk ma. Akkoriban sokkal több volt a „haszonállattal” kapcsolatos kérdés, míg ma immár az ember-kutya viszony lett fő témánk. Borzadva olvastam a minap például egy korabeli levelező írását, amely arról szólt, hogy kutyája 8 kölyöknek adott életet: „kettőt meghagytam neki, mert volt rájuk ajánlkozó. Igen ám, de azok időközben visszaléptek, a kutyák már öt hónaposak, s állandóan acsarkodnak egymásra. Mit csináljak velük?”

Kutyapostás elődöm meg ajánlott különféle megoldásokat a békességre, de például fel sem akadt azon a mondaton, hogy „kettőt meghagytam neki”. Miközben ez azt jelenti: hat újszülött kiskutyát ezek szerint agyonvert, vízbe fojtott vagy elásott! Hogy a harmadik évezred elején ezt le lehet írni: „kettőt meghagytam neki…”, és nem jön a rendőr, nincs feljelentés, nincs büntetőeljárás! És okkal félek, hogy ez a módi még ma is sokfelé gyakorlat, úgyhogy a következőkben a születésszabályozásról lesz szó, amely megoldaná a meggyilkolt vagy utcára kidobott százezernyi kutyagyerek sorsát is.