A NATO harmadik legműködőképesebb hadserege a miénk!

– Legutóbb a Legfelsőbb Bíróság határozott: míg a másodfokú ítélet nem születik meg az építési engedéllyel kapcsolatban, addig nem kezdődhet meg a radar építése. Vereséget szenvedtek?
– Nem. Ha nem így döntött volna, akkor sem építkeznénk addig.

– Pedig a tüntetők már azt vizionálták, hogy a hadsereg tankokkal, helikopterekkel vonul a Tubesre lokátort építeni…
– Nevetséges. Az építkezés amúgy sem a honvédség dolga, hanem az építőipari vállalaté. Sőt, ha megkezdődik a beruházás, civilekből, természetvédőkből, önkormányzati képviselőkből, szakértőkből „felügyelőbizottságot” alakítunk, amely mindent tanulmányozhat és követhet. Nekünk nincs titkolnivalónk.

– Egy katonai vezető nem szokott ilyen engedékenyen fogalmazni. Talán a közelgő választások miatt enyhülnek a szavak?
– Magyarország Cseh- és Lengyelországgal együtt döntött úgy majd’ másfél évtizede, hogy egy teljesen új légtér-ellenőrzési rendszert épít ki. Olyat, amilyen Európa nyugati felében van. Ennek keretében három radarállomás épül Magyarországon. A Horn-kormány kötötte a megállapodást, az Orbán-kormány idején jelölték ki a területet. Bánkúton és Békéscsabán meg is épült már két radarállomás. Hallott bármi rosszat róluk?

– Nem, nem hallottam, de a környezetvédőknek is jól csengő érveik vannak.
– Ezek a radarállomások semmilyen kockázatot nem jelentenek. Hogy maga az építkezés jár némi felfordulással, az nem kétséges, de ez katonai területen zajlik majd, ahol ma is katonai adótornyok vannak. Európában, velünk egy időben huszonhat ilyen radarállomást építettek fel. Közöttük többet környezet- és tájvédelmi területeken, valamint közvetlenül nagyvárosok szomszédságában. Ugye, nem gondolja, hogy a Greenpeace és a többi helyi környezetvédelmi aktivista puha, megalkuvó társaságot alkotnának? Ott azonban a tények, a tudományos érvek hatottak. Nálunk is fognak.

– Egyáltalán minek az a radar? Régóta nem folyik háború Európában, igazán nem kell támadástól tartanunk.
– Hál’ istennek! De minden ország légterének ellenőrzése és védelme nemzeti érdek. Nyugat-Európában igazán nincs kinek támadó szomszédoktól tartania, mégis minden országban résmentes a légtér ellenőrzése. És legkevésbé sem támadó harci gépek ellen épülnek ezek a radarok.

– Csak nem az utasszállító gépek ellenőrzésére?
– De, azért is! A magyar légtér Európa egyik legzsúfoltabbja. Egy évben 650 ezer repülőgép halad át rajta. Ezeket egyenként, mind ellenőrizni kell. Ugye, ma már nem fikció, hogy a légtérbe érkezzen egy önmagát azonosítani nem tudó vagy nem akaró repülő? Tudja, nálam mindig van egy telefon a zsebemben, amit sosem lehet kikapcsolni, mert ilyen esetekben elindul a védekezés, és fölemelkednek vadászgépeink…

– Tehát ma védtelenek vagyunk a délről berepülő gépekkel szemben?
– Egy percre sem maradhatunk védtelenek. A magyar légtér védelméről természetesen gondoskodunk, csak nem tudjuk ezt olyan hatékonyan és főleg nem olyan olcsón tenni, mint ahogy ez elvárható lenne. Az új radarállomáshoz húsz fő kell, most fönt kell tartanunk azt a három radarszázadot, amely még a szovjet lokátorokat használja, és amely csak egy bizonyos magasság fölött tudja ellenőrizni a légteret.

– Elszállt – képletesen szólva is – a Magyar Honvédség felett az idő?
– A legkevésbé sem. Kapaszkodjon meg! A magyar a NATO harmadik leginkább működőképes hadserege.

– Ez az ön véleménye?
– Csak nem gondolja, hogy ilyen megállapításokat érzelmekre alapoznak? Létezik egy objektív mutató a NATO-ban, miszerint a szárazföldi erők hány százaléka van egyidejűleg műveletben. Nálunk ez a szám 12 százalék. Ennél nagyobb arányt csak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadereje mutat fel. Mindenki joggal lehet büszke a Magyar Honvédségre!

– Félek, sokan még a régi, „sorozós” időkben merített élményekből ítélkeznek.
– Higgye el, egyre kevesebben. Egy nemrég tartott közvélemény-kutatás alapján a Magyar Honvédség a három legelismertebb intézmény közé került, 68 százalékos „elégedettségi mutatóval”. Néhány év alatt az egyik legelitebb szakmává vált katonának lenni. Itt se csak az én véleményemre hagyatkozzon. Magyarországon 26 és fél ezer hivatásos katona van. Önként vállalták a szolgálatot, és megtanultak mindent, amit ehhez tudni kell. Több mint kilencezren állnak sorban és várnak arra, hogy részt vegyenek az egészségügyi, majd az alkalmassági vizsgálaton, hogy egyszer ők is tagjai lehessenek a Magyar Honvédségnek.

– Azok lesznek?
– Minden hely be van töltve. Csak akkor léphet be új katona, ha valaki távozik a hadseregből. Igazi elit csapat a miénk. A tisztek és tiszthelyettesek 74 százaléka beszél idegen nyelven. Mutasson nekem egy multinacionális vállalatot Magyarországon, amely ilyen adattal büszkélkedhet! A tisztek legtöbbje volt már nemzetközi beosztásban, és a tábornokok mindegyike látott el vezetői, parancsnoki feladatokat a NATO-ban vagy az Európai Unióban.

– Magyar katonát legtöbbször külföldön forgatott filmekben látni.
– Valóban nagyon keresettek a magyar békefenntartók, megbecsülik őket. Három földrészen, 14 országban teljesítenek szolgálatot. Nagyon magas szintű katonai és műszaki feladatokat látnak el. De ők mindössze ezren vannak. 26 500-ból összesen ezer. Jó hírünket viszik a világba.

– Pedig a Magyar Honvédséget éveken keresztül csak ostorozták a szövetségesek: nem költ az ország eleget a haderőre, elmaradunk a fejlődésben.
– Ha egy hadsereg jól teljesít, ki kérdezi, mennyiből teszi ezt? Csak a teljesítmény számít. Nekem nem az a feladatom, hogy sok pénzt költsünk. Hanem az, hogy annyi pénzből, amennyink van, abból a legtöbbet hozzuk ki.

– Hadd tamáskodjak! A katonaság mindig a pénzről szólt. Sok pénz – erős hadsereg, kis pénz – operetthadsereg.
– Először is: nem is olyan kicsi az a pénz, amit a Magyar Honvédségre költünk, 350 milliárd forint. Másrészt nem minden pénzkérdés. Több olyan kezdeményezésünk volt, ami a NATO egészét átformálhatja.

– Nem túlzás ez?
– Egyáltalán nem. Mondok egy példát. A nehéz légi szállítóezred felállítása igazi sikertörténet. Magyar regisztrációval, magyar felségjellel, három C–17 típusú Boeing száll fel időről időre Pápáról. Most közvetlenül Haitire viszik a segélyszállítmányokat. Akkorák ezek a repülők, hogy tíz tank fér el bennük a legnagyobbak közül, és olyan csendesek, hogy jávorszarvasnak becézik őket. Mindegyiket két pilóta irányítja. Ilyen korszerű, óriási szállítókból egyetlenegyet sem tudnánk megvenni, de meggyőztük szövetségeseinket, hogy ha tizenkét ország összefog, és közösen állítják fel a szállítóezredet, mindenki jól jár. A mi költségünk tizede annak, mint amit akkor fizettünk volna ki, ha magunk veszünk egy gépet. Ez a lényege a katonai együttműködésnek.

– Három hónap múlva választások lesznek. Ha feláll az új kormány, a Magyar Honvédségnél is új időszámítás kezdődik?
– Miért kezdődne? Nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt négy év során minden, a honvédséget érintő döntést az ellenzék támogatásával hoztunk meg. Nemzeti ügy a honvédelem, és ezt mindenki annak is érzi. A magyar politikai életben példátlan módon nemzeti katonai stratégiát is el tudtunk fogadni. Ez évtizedekre határozza meg a honvédség fejlesztését, s ebben is mindenki egyetértett.