Madrid, a hódító város

Induljon a nap mondjuk egy jó kis tejeskávéval, café con leche-vel, hozzá természetesen tortilla, amire csak a botor turista vágja rá, hogy „rántotta”. A spanyolok – ha értenék – sértetten kapnák fel a fejüket: a tortilla ugyanis intézmény, fontos része annak a kultúrának, ahol az evés öröme harmonikusan rímel az élet egyéb örömeire.
Reggeli után irány a város: a Puerta del Sol, a Plaza Mayor, a Gran Via zsongása vagy a Retiro park nyugalma, alig egy ugrásnyira a Pradotól, Madrid legkáprázatosabb múzeumától. A Prado és az ugyancsak jól ismert Reina Sofia múzeum mellett a negyednek van egy harmadik, kevésbé ismert látványossága is, a Thyssen-Bornemisza múzeum. Az igazi művészeti gourmandok szerint a Thyssen-gyűjtemény önmagában is megér egy madridi kirándulást.
Persze vannak Madridban másféle „múzeumok” is, a Museo del Jamón-ok – „sonkamúzeumok” -, ahol meg is kóstolhatjuk a kiállított tárgyakat. Vegetáriánusok számára kifejezetten tilos belépni a serranoi sonka vagy a chorizo (kolbászféle) eme szentélyeibe.
Akit a hétvégén vet jó sorsa Madridba, annak nem szabad kihagynia az El Rastrot, a vasárnap délelőtti bolhapiacot. Elég beleszagolnunk a levegőbe ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is volt az öreg Madrid mondjuk 300 évvel ezelőtt. Azóta gyűlnek itt össze az emberek minden hétvégén, hogy adjanak, vegyenek vagy cseréljenek ruhát, bútort és csecsebecsét, bóvlit és értéket, rozsdás kulcsot és értékes porcelánt.
Mire a délelőtti séta véget ér, lassan ebédidő van. De ne kapkodjunk: ez itt Spanyolország, ahol égbekiáltó hiba lenne már 12-kor berohanni egy étterembe. Ahogy a nap, úgy az ebéd is jóval később kezdődik az Ibériai-félszigeten. Evés előtt – helyett… – még érdemes kerülni egyet a Paseo del Prado felé az Atocha pályaudvarig. Az Atocha átriumos részére igazi dzsungelt varázsoltak hatalmas levelű fákkal, buja növényekkel. Mintha még a mediterrán Spanyolországtól is délebbre járnánk...
Aztán végre ebédidő – legalább egy tapas-t érdemes bekapni: ezektől a falatkáktól ugyan nem fogunk jóllakni, de kipróbálhatjuk Spanyolország különleges ízeit. Ebéd után pedig siesta, azaz pihenés kihagyhatatlanul. A spanyolok várható élettartama Európán belül az egyik legmagasabb, és ők ezt nagyrészt éppen a siestának tudják be.
Siesta után egy könnyű séta a királyi palotához, amit még muzulmán uralkodók kezdtek építeni, erőd gyanánt. A mostani királyi családot valódi szeretet övezi a spanyolok körében. János Károly és görög származású felesége, Zsófia közkedveltségével csak gyerekeik népszerűsége vetekszik.
Közben beesteledett, ilyenkor érzik magukat a madridiak leginkább az elemükben. Az este a spanyolok számára általában egy kis bárban kezdődik, valami jóféle vörösborral – mondjuk Riojával –, és már az is szerencse, ha valamelyik kis sarokban szorítanak nekünk egy félfenéknyi helyet.
Úgy 10-11 óra körül lassan kezdhetünk a vacsorán tűnődni. Így ősszel jó választás például a cocido madrile.