Sorsvetésnek ünnepe

Az ünnep neve, ami jelmezbe öltöztet: Purim. Jelentése sorsvetés. Azért kapta ezt az érdekes nevet, mert a történetben, amit Eszter könyve (azon sokat vitatott, különleges bibliai könyvek egyike, melyben nyíltan egyszer sem szerepel Isten neve) mesél el, kockát vetve jelölték ki a zsidók kiirtásának napját.

Áhásvéros király, ismertebb nevén Xerxes uralkodott akkor, aki az időszámításunk előtti 485 és 465 között a történelem első világhatalmának, Perzsiának élén állt. Ebben az időszakban a perzsák kezében volt az ókori Kelet fölötti kizárólagos uralom. Erre azért volt lehetőségük, mert ellentétben utódaikkal, rendkívül türelmesek voltak a vallás, a nyelv, a kultúra és a belső bíráskodás területén. Önállóságot biztosítottak még a meghódított népeknek is.

Áhásvéros minisztere, a gonosz Hámán volt, aki a fentebb említett elveket, az ott és akkor elfogadott „élni és élni hagyni” gondolatát nem szívesen követte. Néhány átmulatott éjszaka után Áhásvéros király kivégeztette első feleségét, Vástit és egy zsidó lányt, vett el, Esztert. Majd röviddel az esküvő után kiderült, hogy összeesküvés készül a király ellen. Az összeesküvést Mordecháj, Eszter nagybátyja leplezte le. A jó cselekedet mellett bűne is volt Mordechájnak. A többi alattvalóval ellentétben, hithű zsidóként nem borult le Hámán lábai előtt, hiszen a bálványimádást tiltja a Tíz parancsolat. Hámán megharagudott. Mint oly sokszor a történelemben, nem egy emberre, hanem az egész népre. Megoldásként ki akarta irtani az istenfélelemből ellenkező népet.  Kockát vetett, meg volt a dátum. Meggyőzte a királyt is, hogy ez az egyetlen megoldás, és így már minden adott volt a tömeggyilkossághoz.

Ekkor lépett színre Eszter, az okos, férjét jól ismerő nő, aki néhány praktikával harcolt népéért. Amikor már biztosan tudta, hogy a király mindent megtenne érte, akkor vacsorát rendezett férjének és a miniszternek. Ott tárta fel Hámán alattomos tervét a zsidó nép ellen és ekkor mesélte el saját zsidó származását is. A megfelelő időzítéssel, amihez a nők már akkor is jól értettek, megmentette nagybátyját, magát és ezzel a zsidó népet is.  Hámán veszített. A zsidóság megmenekült. E megmenekülés örömünnepe a Purim, a sors fordulásáé, a rossz jóra változásáé.

Purimkor tehát a vidámságé, az örömé a főszerep. Az ünnep előestéjén a zsinagógában vallásos előírás meghallgatni Eszter könyvét. A felolvasás alatt, ha Hámán neve következik, kereplőkkel és egyéb eszközökkel hatalmas zajt keltenek, hogy a gonosznak még a nevét se hallják. A könyv felolvasása után enni, inni, vigadni kell. A Talmud szerint: „Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között”.

A flódnit és a Hámán táskának nevezett süteményt előszeretettel fogyasztják ilyenkor. Szokás ajándékot küldeni legalább egy barátnak, és adományt adni legalább két szűkölködőnek. A gyerekek legnagyobb örömére pedig, jelmezekbe öltöznek kicsik és nagyok. Aki hűen követi a vallási előírásokat, annak ez az egyetlen nap az évben, amikor férfiként ölthet női ruhát és fordítva. A beöltözés mellett rendeznek családi és baráti összejöveteleket, ezért Purimot gyakran nevezik a zsidó farsangnak.

Március 10-én mindenki ehet, ihat, vigadhat és ölthet ötletes jelmezeket Eszter királyné emlékére. De talán jobb, ha ezen a napon is kezünkben tartjuk a pörögni vágyó kockát...