Pillantás a pécsi káoszba

Lehet nekem még egyáltalán gondolatom? – kérdezi egy ötven körüli férfi a Pécsi Vízmű telephelye előtti buszmegállóban. A legtöbben lesütött szemmel igyekeznek elkerülni. „Nem merünk semmit mondani” – válaszolják. Az ötvenes férfi az első, aki szóba mer állni velem.

– Fizikai munkás vagyok, eljövök dolgozni, mert ivóviz kell, de amúgy semmit nem értek.
– Ott bent kérdezzél, a magas házban – mutat válasz helyett a cégvezetők irodaépülete felé egy fiatal srác.

A magas házban jelenleg Winkler Tamás, a Tettye Forrásház Zrt. vezérigazgatója az első ember. – Tudomásom szerint mindenki ugyanúgy végzi a munkáját – mondja. – A szeptemberi fizetést a háromszáznegyven dolgozóból háromszázharminc átvette tőlünk. Az üzemi tanács és a szakszervezet vezetője nem vette fel fizetését. Tisztességes érdekvédelmi kapitányként utoljára hagyják el a süllyedő hajót.

Az érdekvédelmi vezetők nincsenek könnyű helyzetben. A dolgozókat mindkét üzemeltető, régi és új egyaránt sajátjának tekinti. Ezt két, egymást követő munkásgyűlésen mindkét vezérigazgató ki is jelentette. Az érdekvédelem végül az új cég mellett tette le a voksát.

Az önkormányzat munkajogi jogutódlásra kötött megállapodást, aminek értelmében a dolgozókat átadta az új cégnek. Innentől viszont az új cég utasításait kell végrehajtani. Több jogász egybehangzóan állítja, ezért a dolgozókat nem büntethetik meg.

Nyirati István, a korábbi üzemeltető cég, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója ezt másképp gondolja:
– Ha a dolgozók a másik cég munkavállalóinak tekintik magukat, és aláírtak azzal bármiféle munkaszerződést, attól kezdve nincs jogosultságuk hozzányúlni a Pécsi Vízmű eszközeihez. Ez számítógép, szoftver vagy gépkocsi esetében jogtalan használat, üzemanyag-tankolásnál és raktárból történő anyagkivételnél pedig lopásnak minősül.

A vezérigazgatóval ideiglenes irodájában, kopár falak között beszélgettünk. A megmaradt munkatársai – egykori felső vezetők – kartondobozok között többek között azon fáradoztak, hogy a dolgozók rövidesen régi cégüktől is megkaphassák az elmaradt szeptemberi fizetést.

Az utcán már beszédesebbek az emberek.
– A vízszámlával kivárjuk, míg rendeződik a helyzet, addig senkinek nem fizetünk – mondja egy nyugdíjas úr.
– Én minden számlát be fogok fizetni – válaszolja egy középkorú hölgy. Szerinte el is zárhatják a vizet.

Erről azonban szó sem lehet. Talán ez az egyetlen tény, amiben a két vezérigazgató egyetért.

További érdekes témákról olvashat a Szabad Föld e heti, 43. számának Hazai élet rovatában!