November 7-e igazi története

A rendszerváltásig legendákat, mítoszokat tanítottak, esélyünk sem lehetett arra, hogy megismerjük a teljes igazságot. Az események pontos menetét nem ismerjük ma sem, ám az már biztos: szinte semmi sem úgy történt, ahogy mondták. A legújabb történelmi ismeretek alapján próbáljuk rekonstruálni a történteket.

Az 1917-es év Oroszországát a teljes bizonytalanság jellemezte. A világháború mellett belső konfliktusok, súlyos társadalmi és szociális feszültségek gyengítették az országot. A politikai öntudatra ébredés, a forradalmi elméletek hatásának növekedése, valamint a gyenge kormányzat óvatos reformokra ösztökélte II. Miklós cárt. Szükség is volt erre, hiszen az orosz ipar sereghajtónak számított Európában. A gazdaság romokban hevert, a magas infláció és az élelmiszerhiány is hozzájárult a forradalom kitöréséhez.

A munkások is egyre elégedetlenebbek voltak körülményeikkel. Az I. világháború idején ugyanis hétfőtől szombatig napi tíz órát kellett dolgozniuk, s 1916-tól sok gyárban 11-12 órányi munka múltán térhettek haza az emberek, miközben a bér reálértéke csökkent az 1914-es évihez képest. Jelentősen megnőtt a városi lakosság száma. 1890–1910 között Szentpétervár lakossága 1,03 millióról 1,9 millióra gyarapodott. Moszkva hasonló növekedésnek indult. Mindez botrányos körülményekhez vezetett. Egy 1904-es felmérés szerint Szentpéterváron egy lakásban átlagosan 16 ember lakott, egy szobában hatan tengődtek. A lakásokban nem volt víz és szemétszállítás. A helyzet tovább romlott az I. világháború idején.
Az 1917. februári forradalom igazi vezető és meghatározott célok nélkül tört ki. Inkább afféle éhséglázadásnak indult, hiszen az emberek az élelmiszer megvonása miatt kezdtek tiltakozni a fővárosban, Petrográdban. A munkások felkeléséhez aztán diákok, tanárok csatlakoztak. A parlament, a Duma liberális és szocialista képviselői a cár lemondását követelték. Az uralkodó azonban felszólította a rendőrséget, verje le a tüntetést. Miután azonban sok katona állt át a lázadók oldalára, roppant veszélyes helyzet alakult ki. A cár nem kerülhette el sorsát: március 13-án lemondott. Ez a háromszáz éve uralkodó Romanovok végét jelentette.

Ezután kezdődött a kettős hatalom időszaka. A munkások, parasztok, katonák és matrózok közvetlen tanácsokat választottak, amelyek a városokban, gyárakban és laktanyákban működtek. E szerveződéseknél valójában kisebb hatalma volt a kormánynak. Ezen felbuzdulva július elején a tengerészek, katonák a petrográdi munkásokkal utcai tüntetéseket kezdeményeztek, valójában kommunista puccsal próbálkoztak, ám ez ekkor még kudarcba fulladt. Lenin Finnországba menekült, Lev Davidovics Trockijt, Lunacsarszkijt és Kamenyevet bebörtönözték.

Sejteni lehetett azonban, hogy a bolsevikok továbbra is a hatalom megkaparintására törekednek, hiszen roppant erős katonai erő állt mögöttük, e tekintetben egyetlen orosz párt sem kelhetett versenyre velük. Módszereik a mai terroristákét idézték. Lenintől sosem állt távol a terror alkalmazása: a szocialista demokrácia építését már jóval az októberi forradalom előtt merényletek sorának végrehajtásával képzelte el.

S elérkeztünk 1917 októberéhez. Mi is történt valójában? Idézzük a világhírű írót, Alexander Szolzsenyicint, aki egy 2007-es interjújában úgy vélekedett, hogy október 25-én Péterváron államcsíny történt, amelyet ragyogóan készítettek elő. Az érdem elsősorban Trockijé, hiszen Lenin ezekben a napokban még rejtőzködésre kényszerült. A 2008 augusztusában elhunyt Szolzsenyicin úgy vélte, a februári ezzel szemben igazi forradalom volt.

Lenin szeptember végén tért vissza Pétervárra. A történelemkönyvekből kevéssé meglepő módon az a részlet kimaradt, hogy Vlagyimir Iljicset a német titkosszolgálat juttatta vissza Oroszországba a svájci emigrációból, azzal a céllal: tovább gyengítse háborús ellenfelét.

A bolsevik párt központi bizottsága úgy határozott, erőszakkal kell magához ragadni a hatalmat. A pétervári szovjet utasítására Trockij katonai szervezetet állított fel Katonai Forradalmi Bizottság néven. Feladata a katonai cselekmények előkészítése és végrehajtása volt. Az egységet leszerelt katonák, haditengerészek, gárdisták, külföldi kommunisták alkották. Október 25-re virradó hajnalban a csapatok elfoglalták a stratégiailag legfontosabb pontokat. Lezárták a városba vezető utakat. Tanulmányaink szerint Lenin irányította az akciót a bolsevikok fellegvárából, a Szmolnijból, valójában azonban az akció sikerét Trockij jelentette be, és csak szenvedélyes beszéde közepette lépett a terembe Lenin.
Mindeközben a Vörös Gárda tagjai körbezárták a Téli Palotát, a kormány székhelyét. Később a felkelők kezére került az állami bank és a telefonközpont is. Alekszander Kerenszkij miniszterelnök elmenekült. Mivel a Téli Palotában rekedt miniszterek nem fogadták el a felkelők követeléseit, a legenda szerint az Auróra cirkáló által leadott ágyúlövések adták meg a jelet az ostrom megkezdésére.

Legalábbis így tanultuk. Ám sok orosz történész úgy véli, mindez csak mítosz. Szergej Mironyenko, a moszkvai állami levéltár igazgatója szerint a valóságot máshol kell keresni. Míg egykori tanulmányaink szerint Petrográdban békés munkások és katonák vonultak a város utcáira a bolsevikok vezényletével, valójában a frontról szökött és a bolsevikok által felfegyverzett katonák konflisokra szerelt golyószórókkal járták a várost, terror alatt tartva a teljes lakosságot. Az úgynevezett „öntudatos dolgozók” munkanélküliek, dezertőrök és köztörvényes bűnözők voltak, akik hatalmas zsoldot kaptak szolgálataikért. A „forradalom alatt” megannyi polgári lakost sebesítettek meg. A történész szerint a Téli Palota ostroma sem történt meg, s az sem igaz, hogy az Auróra cirkáló ágyúi sorozatot adtak volna le.

Kerenszkij állítólagos álruhában való menekülése sem volt több legendánál. A későbbi kutatások szerint saját automobilján hagyta el a várost. Úgy ment el, hogy semmiféle utasítást sem hagyott hátra kormányának.
Ugyancsak legenda az, hogy a Téli Palotában megjelent volna a bolsevikok küldötte, aki lemondásra szólította fel a kormánytagokat, majd megkezdődött az ostrom. Szó sem volt erről, nem volt semmiféle ostrom, valójában puskatüzet zúdítottak a Néva túlpartján lévő Péter Pál erődből.

A későbbi évtizedekben azt tanították, hogy a forradalom két vezéralakja Lenin és Sztálin volt. A korabeli, É. Arcibusev által festett képeken azonban Sztálin fel sem tűnik. Sokatmondó az is, hogy K. Juon 1927-es képén még nem volt látható Sztálin, ám kilenc évre rá retusálta a festményt, s Lenin mellett már a „Generalisszimusz” bukkant fel.
Miután győzött a forradalom, Lenin egy sor népszerű intézkedést hozott, tudván, hogy távolról sincs mögötte olyan tömegmozgalom, ahogy ezt később állították.

Forradalom ide vagy oda, ez az év viszonylag békés volt Oroszország életében. „Csupán” néhány ezren vesztették életüket. Ám arról is csak szőrén-szálán szóltak a kommunista éra tankönyvei, hogy az 1918–1922 közötti megtorlás idején több mint nyolcmillió embert gyilkoltak meg a bolsevikok.

Forrás: Korhatár magazin