Borba fojtott igazság

Egy biztos: helyzet van borfronton. Ezt állapították meg egy Neszmélyben tartott tanácskozáson, ahol szó esett a minőség-ellenőrzésről is. Több szinten folyik ez a munka, hiszen a vámhatóságon, a hegybírókon kívül a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal Borminősítési Igazgatósága is vizsgálódik. A szervezet főfelügyelője, Kulka Gábor elmondta, hogy tavaly a minőségvédelmi bírság az előző évhez képest nőtt: 167 millió forintot róttak ki összesen. Azonban nem tudni, mennyi jött be valójában, mert sokan fellebbeznek. A legtöbb esetben címkézési, jelölési hiányosságok miatt büntetnek, mert a borászok nem követik a jogszabályváltozásokat.

– Hirtelen nagy joganyag zúdult a nyakukba, és nem mindenki veszi a fáradságot, hogy utánanézzen – mondta Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. – De hibás a szakigazgatás is, mert nem büntetnie, hanem érdekeltté kellene tennie a termelőket a jogkövető magatartásban. Ausztriában például 80 hektoliter alatt az első négy bortételt ingyen vizsgálják meg, mert az államnak megéri, hogy ne legyen forgalomba hozatali engedély nélküli bor a piacon.

– Ártott a magyar bor hírnevének a hamisítási botrány?
– Szerencsére nem, hiszen az emberi egészség nem forgott veszélyben. Szerintem a legnagyobb baj az volt, hogy a sajtó felkapta az ügyeket, hiszen legutóbb az év bortermelőjéről, nyáron pedig a borakadémia elnökéről volt szó. Pedig az elmúlt években ezeknél súlyosabb hamisítási ügyek is voltak, de azokat nem szellőztette meg a média. Ennek ellenére nem szabad, hogy akárki, de főleg híres borászatok ilyen hibákat kövessenek el.

Főleg most, amikor a borászat is válságban van. Ennek legfőbb oka maga a pénzügyi válság, ugyanis nincsenek azok a hitelek, melyekből a szüretet, a felvásárlást meg lehetne finanszírozni. A pénzhiány pedig kényszerlépéseket szül, a termelők elfogadnak minden olyan üzleti ajánlatot, amiből valamicske árbevételük származik. Idén a feldolgozók csúnyán kihasználták a szőlőtermelők szorult helyzetét, a legtöbb csupán 40 forintot fizetett a fehér szőlő kilójáért. Arra nem gondolnak, hogy emiatt sokan tönkremennek, kivágják az ültetvényüket, és majd nem lesz kitől vásárolni. Vannak borászatok, amelyek nem a hazai szőlősgazdáktól veszik a szőlőt, hanem inkább olcsó olasz bort hoznak be. Ezt palackozzák, majd a fogyasztó megtévesztésére úgy címkézik, mintha az hazai lenne. Ez is hamisításnak számít, és nem mindig sikerül lebuktatni őket.

►

Magyarországon kívül a legolcsóbb szőlőt Dél-Olaszországban lehet kapni, de ott is 100 forintért. Ugyanakkor egyesek 60 forintos olasz lédig bort hoznak be az országba, s ez ellen nem tesz senki semmit. Persze, hogy elfogy, mert az emberek az olcsót keresik, a multinacionális áruházláncok is erre ösztönzik őket. A magyar borász pedig tönkremegy, viszont ez ellen csakis a fogyasztók tehetnének, ha csak magyar bort vennének – ez a véleménye Guszter Gézának, aki a Badacsonyhoz közeli Szent György-hegyen termeli finomabbnál finomabb fehérborait.

– Nőnek a termelési költségek, ugyanakkor a szőlő ára csökken – panaszolja a Gregorian pince tulajdonosa. – Több mint harminc hektáron termelek szőlőt, de a termés kétharmadát el kell adnom, mert körülbelül 10 ezer palackot tudok értékesíteni. Idén 40-50 forintot kaptam a szőlő kilójáért, amit 60 forintért tudok megtermelni. Hogy honnan fedezem a veszteséget? A palackos értékesítésből és a másik vállalkozásomból. Tíz éve kezdtem el a borászatot, de még mindig nem volt rajta nyereségem.

– Azért kezdte el, mert jó üzletet látott benne? – kérdeztem egy csodás Chardonnay kóstolgatása közben.
– Nem, feltört bennem a paraszti vér! Nagyapámnak sok szőlője volt itt a környéken, de a kárpótlás során nem szőlőre licitáltam, mert tudtam, hogy sok munka jár vele. A megszerzett szántóföldekhez viszont kellett egy telephely, amelyhez tartozott ez a régi szép pince is. Nem hagyhattam üresen, ezért kezdtem el szőlőt telepíteni.

Nem volt egyszerű feladat piacot találni a boroknak, de sikerült. Guszter Géza abból indult ki, hogy vannak a nagy borászatok, amelyek gondoskodnak az olcsó tömegborokról, és vannak sztárborászok, akik prémium borokat csinálnak. Tehát neki a két csoport közé kellett beékelődnie, és közép-árkategóriás borait bemutatókra, fesztiválokra kezdte el hordani.

– Nem gondolt arra, hogy abbahagyja?
– Néha megfordul a fejemben, és látom, hogy a szomszédom is kivágja a szőlőjét, uniós támogatás segítségével. De valahányszor elhessegetem a gondolatot, mert nem szabad feladni. Nehogy már úgy járjunk, mint például a cukorrépa-termesztők meg a tejtermelők! Lassan átveszi a szerepét a külföldi áru, pedig a vidéki magyar embereknek a mezőgazdaságból kellene megélniük.

►

Vétek lenne felhagyni a szőlőtermeléssel a szekszárdi borvidéken is, hiszen az adottságok szinte csak ennek a növénynek kedveznek. Olyan jól csengő borászatok működnek itt, mint például a Heimann Családi Birtok. Heimann Zoltán ősei több mint kétszáz éve szőlővel, borral foglalkoztak, ő a kilencvenes évek elején döntött úgy, hogy folytatja ezt a szép hagyományt.

– Ha valaki húsz-harminc évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy ötvenévesen hazaköltözök Szekszárdra, és csak a borból fogok megélni a családommal együtt, lehülyéztem volna. Pedig ez így történt, sőt a nagyobbik fiam is borásznak készül. Most meg azon kevés borászatok közé tartozunk, amelyek növelni tudják az eladást – büszkélkedett a házigazda a festői szépségű Ivánvölgyi-tetőn található pincéjében. – Mi a manufaktúra jelleget próbáljuk erősíteni, egyedi különlegességgel próbálunk betörni a piacra. Olyan világfajtákat termelünk, mint a Merlot, a Pinot noir, a Cabernet franc, de helyet adunk a közép-európai fajtáknak, a Kékoportónak, a Kékfrankosnak és a Kadarkának is, melyből egy génbankot hoztunk létre a Pécsi Kutató Intézettel közösen.

Az egyik palackon ez áll: Barbár. Ilyen fajtáról nem hallottam.
– Ez a fantázianeve a több fajtából álló csúcsborunknak. A név figyelemfelkeltő, vele nem a barbárok negatív tulajdonságaira akartam utalni, hanem arra a frissítő, új energiára, melyet magukkal hoztak Európába. Ez egy drága, 6 ezer forintnál többe kerülő bor, de sokkal jobban fogy, mint gondoltuk volna.

A családi pincészet forgalmának negyven százaléka helyben történő értékesítésből származik, de ezt az arányt növelni szeretnék saját étterem nyitásával. Boraik nagy része a vendéglátásban fogy el, de idén a válság miatt kénytelenek voltak nagy áruházakban is megjelenni. Viszont ez hosszú távon nem céljuk, mert szerintük az igényes vásárlók nem feltétlenül a multinacionális áruházakban szeretnének értékekhez jutni. Sikerült vevőket találniuk Dániában, Németországban, Lengyelországban is, sőt svéd és holland éttermekben is felszolgálják már a boraikat. Nem nagy tételben, hiszen a húszhektárnyi területről csupán százezer palack készül.

– Mi a véleménye az olcsó borok importjáról?
– Ez is egyfajta hamisításnak számít, mert egy része magyar borként kerül a piacra. Sokan nem is gondolnák, hogy ez óriási veszély a magyar termelőkre, ezért nem tudják eladni a szőlőt, s ezért vágják ki az ültetvényeket. Mindezt meg kellene akadályozni. A franciáknál például természetes, hogy paradicsomot, narancsot szállító kamionokat borogatnak föl a határon. Vagy például próbáljon meg valaki Szlovéniába szőlőt bevinni. Biztos, hogy megállítja a rendőr, napokig vizsgálja a gépjárművet, hogy elmenjen a szállító kedve. Mindenhol van egy nemzeti összekacsintás, ami az ország sajátját védi – ezt nálunk is meg kellene valósítani.

Magyarország adottságai ugyanis olyan jók, hogy fehérborban világelsők lehetnénk, és vörösborban is ott lehetnénk az első öt között – véli a szekszárdi gazda. Ehelyett 1-2 százalékos a részesedésünk a forgalomból…

►

A külföldi piacot szép lassan, de meghódítja egy villányi borász, Wunderlich Alajos is. Lojzi, mert mindenki így hívja a környéken és a szakmában, közvetlen, egyszerű ember, pedig feldolgozója, látványpincéje és bortrezorja hárommilliárd forintból épült fel, hitel és támogatás nélkül. Karrierje mesébe illő, hiszen az esztergályosként dolgozó férfi sokáig nem foglalkozott szőlővel.

– Harminc évvel ezelőtt vettem meg ezt a telket, akkor kezdtem szőlőt termeszteni, de csak saját fogyasztásra – emlékszik vissza Lojzi, miközben halászlét főz bográcsban vendégeinek, amiből bennünket is megkínál. – Volt itt egy idős bácsi, aki elárulta nekem a termesztés és a borkészítés titkait. Aztán sok bádogosmunkát végeztem a hegyen, kóstolgattam a borokat, így óhatatlanul is belém ivódott a minőségi borkészítés. Fokozatosan fejlesztettem a gazdaságot, és már kis borászként rengeteg díjat nyertem különböző versenyeken.

Érdekes története van annak, hogy Lojzi kis borászatából hogyan lett nagy. Körülbelül tíz évvel ezelőtt addig kóstolgatta borait, meg persze őt is egy orvos-vállalkozó, amíg azt nem mondta, hogy beszáll az üzletbe: csináljanak valami szépet, nagyot és jót. Ő lett a társtulajdonosa, és 2003-ban felépítették ezt a világszínvonalú feldolgozót, ahonnan évente 300 ezer palack kerül ki. És, hogy minél több bort tudjanak eladni, megépítették ezt a látványpincét meg a bortrezort.

Elég bejárni a hatalmas létesítményt, a világszínvonalú feldolgozót, csak a bortrezorban 80 ezer palackot tudnak tárolni. A látványpincéhez tartozó, ízlésesen berendezett, hatalmas lovagterem nagyobb rendezvények színhelye, míg az intimebb légkört biztosító kazamatákban szűkebb körben lehet borozgatni, étkezni. Elállt a lélegzetem a látványtól. Ez a borturizmus csúcsa – jegyeztem meg.

– Voltak itt nemrégiben japán kereskedők, és azt mondták, ilyent még Kaliforniában sem láttak – dicsekedett Lojzi.
– Mikor térül meg ez a hatalmas beruházás?
– Tíz évre terveztük, de lehet, hogy később. Bár ha beindul a külföldi értékesítés, minden a tervek szerint alakul. Kapcsolatba kerültünk egy lengyel kereskedővel, aki vagy kétszáz étterembe szállít, és volt nálunk egy kínai, akinek golfklubja van harmincezer taggal. Kína hatalmas piac, nagyok a lehetőségek. S ami meglepett: egy japán éttermes azt mondta, a boraink jobbak, mint a franciáké. Mivel külföldön is jó híre van pincészetünknek, bővítjük a termelést, új feldolgozót építünk. Ha minden igaz, akkor boraink egyharmada exportra kerülhet, amivel nem sokan dicsekedhetnek.

 – Elárulná, mi a sikerének titka?
– A bor minőségét hetven százalékban a szőlő minősége határozza meg. Az a harminc százalék pedig a borász tudása és a technológia. Ha van titkom, akkor az, hogy eladásra is mindig olyan bort csináltam, mint saját fogyasztásra.