Csányi Sándor, a magányos nőfaló

Csányi Sándor színművésszel a Polygami című film vetítésének második helyszínén, a debreceni Apolló moziban beszélgettünk. Hölgyeim, örömmel jelentem: semmi máz, tényleg olyan remek fickó amilyennek a filmvászon, a színpadon és a képernyőn látjuk!

– Sokat fogytál,csöppet sem vagy olyan mackós, mint a filmvásznon.
– Mackós voltam? Ezzel azt akarod mondani, hogy a mostani külsőm jobban áll? A Polygami előtt több hónappal edzésbe fogtam, ami azért volt fontos, mert már akkor kezdtem a szerepre hangolódni. Másrészt meg hajlamos vagyok a hízásra, így aztán muszáj odafigyelnem a külsőmre.

– Bárhová is mégy, a nők megfordulnak utánad, kihívó pillantások kísérnek. Nem véletlen, hogy az ügyeletes szívtipró színész te vagy most Magyarországon.
– Ha valakire rásütik az ügyeletes szivtipró bélyegét, azzal nehéz együtt élni, mert egy idő után kényszeresen elvárják, hogy megfeleljen a képnek. Lehet, hogy most rám akasztották a címkét, nem is tagadom, hogy nagy tisztelője vagyok a szebbik nemnek, de nem hiszem, hogy Casanova lennék. Inkább visszahúzódó, magányos farkas, aki a jót és a kellemest sosem taszítja el magától.

– Vállalod tehát a szépfiú szerepét?
– Vállalom és szeretem is. Tudom, hogy amikor bekerültem a filmvilágba, felpakoltak erre a polcra – ami egyébként nem is olyan rossz... Csupán az a bajom az egésszel, hogy abban a 23 filmben, amiben eddig szerepeltem, egyedül a Csak szex és más semmiben játszottam a szívtiprót. Az S.O.S. szerelemben viszont olyan fickót alakítottam, aki egyedül neveli a gyerekét és beleszeret egy ragyogó nőbe. Nem hódító voltam, csupán szerelmes. Az a jó, ha más karaktereket is játszhatok, hiszen a civil életben sem vagyunk mindig, mindörökre ugyanolyanok.

– Milyen szereppel nem tudsz hitelesen azonosulni?
– A szenvedő, tépelődő, depressziós karakter nem az enyém, azokra nem is engem hívnak. Szerintem úgy kerek a világ, hogy le van osztva, ki milyen műfajban jó. Hasznos, ha mindenkinek megvan a főprofilja. Például Móricz Zsigmond: Rokonok című regényéből készült filmben a szerepemnek aztán semmi köze sem volt a szívtipró hőshöz.

– A Polygamiban öt éve jársz együtt egy lánnyal, az első Lillát alakító Tompos Kátyával, amikor a nő esküvőt és gyereket szeretne. András, azaz te, viszont megriadsz, inkább független maradnál. Onnantól minden reggel más Lilla mellett ébredsz, amit nem értesz. Ez lenne mostanság a harmincas-negyvenes férfiak jellemzője?
– A mi generációnk tanul, dolgozik, egzisztenciát épít, jó állást keres, s amennyiben van rá ideje, randizgat és ki-be lépdel egyik kapcsolatból a másikba. Szeretnénk kikötni az igazi mellett, meghittségre vágyunk, azt keressük – mégis megtorpanunk, s inkább szabadok maradnánk, mikor rátalálunk az „álomnőre”. Már amennyiben létezik ilyen... S mindez szerintem éppen így érvényes a nőkre is. Nézd meg, mennyi 35-40 év körüli nőnek se férje, se gyereke, legfeljebb barátja van vagy szeretője, miközben belevész a karriere építésébe, a pénz hajkurászásába.

– A Polygami forgatása előtt majd egy évig tartott a hét Lilla szerepére a színésznők válogatása. Hálás feladat lehetett a castingon annyi nővel eljátszani az érzéki szerelmet.
– Érdekes, kellemes és tanulságos volt. Ilyen még nem fordult elő, hogy a férfi főszereplő azt kérte a film készítőitől, hogy ő is ott lehessen a női partnerek válogatásán. Ha valakivel nem találtunk egymáson „fogást”, vagyis nem illettünk össze, nem volt harag, megbántódás. Legalább negyven Lillával próbáltam el a jeleneteket a szöveggel együtt, mire a legjobb hetet kiválasztottuk. Ez azért is hasznos, mert a forgatás idejére már ismertem a partnereim, így magammal kevesebbet kellett foglalkoznom. Arra koncentrálhattam, mennyire tudok segíteni az adott Lillának, azaz a soron következő lánynak, aki mellett aktuálisan felébredtem.

– S így jobb lett a film?
– Szerintem így lett a lehető legjobb. Tenki Réka – a hatodik Lilla, és a legfiatalabb színésznő – szerepére jeléentkeztek a legtöbben. Egyértelművé vált, hogy Réka a legizgalmasabb, a legszínesebb. Minden tekintetben a leg-leg. Azonnal egymásra hangolódtunk, ami nélkül nem lehet hiteles figurát alkotni. Amúgy az összes csaj – mármint a kolléganőim –zseniális partnerek. A forgatás végére egy nagy család lettünk.

– A film végén az első Lilla szüli meg a gyermekedet. Életszerűen tartottad a babát a kezedben. Jó apa vagy, van elég időd a kisfiadra?
– Pokorni Liával különváltak az útjaink, de jó barátok maradtunk és a kisfiúnk mindennél fontosabb. Sajnos a hagyományos értelemben vett apaszerep nem az enyém. Talán éppen azért, amiért a házasságom sem működött: nem tudtam egyszerre jó színész, igazi férj és zseniális családapa lenni. A napi 16 órás munkámat, a színházi előadásokat követő éjjeli hazatérést kevés nő tolerálja.

– A párkapcsolat lényege, hogy szeretetet egyformán adjunk és kapjunk.
– Igen, de erre jelenleg alkalmatlan vagyok. Egy piszok fárasztó nap után még beszélgetni sincs kedvem, nem hogy másokhoz alkalmazkodni. Így hát egyedül élek. Bár barátnőim voltak, egyelőre az önellátásra rendezkedtem be...

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!