Éljünk, mint hal a vízben

Amíg az uniós országokban átlagosan 20 kilogramm az egy főre jutó éves halfogyasztás, addig nálunk be kell érni ennek az ötödével. Pedig tudjuk, hogy finom, egészséges – gondoljunk csak a japánokra, ahol jóval kevesebb a szív- és érrendszeri megbetegedés, mint hazánkban. Hiába javasolják orvosaink is, valahogy mégis megfeledkezünk róla. De talán nem is teljesen mi tehetünk erről, hiszen a legtöbb boltban egyszerűen nem árulnak halat, csak a nagyvárosi piacokon, szupermarketekben lehet hozzájutni.

Minden adottságunk megvan a haltenyésztéshez, sőt az Európai Unió pontynagyhatalmai közé tartozunk, Csehország és Lengyelország mögött – tudtuk meg Váradi Lászlótól, a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet (Haki) főigazgatójától. Kedvenc halunk, a ponty világszerte nagyon elterjedt, de leginkább Kínában és Indonéziában tenyésztik. Nálunk is ez a legnépszerűbb faj, ez adja a tógazdasági termelés 70 százalékát. Mindennek hátterében komoly kutatói munka rejtőzik: a Hakiban génbank található, s cél a minél nagyobb növekedési erélyű, betegségeknek ellenálló fajták nemesítése. Állandóan fejlesztik a technológiát, a minőségi tenyészanyaghoz pedig még kapható állami támogatás.

Szarvas egyébként a pontykutatás kiemelkedő nemzetközi központja, az intézet jelentős együttműködést folytat ázsiai országokkal is. Például Vietnamban nagyon elterjedtek a szarvasi pontyfajták, és most indul egy hitelprogram Laosszal, melyet a későbbiekben Kambodzsára is ki szeretnének terjeszteni. Itthon fontos feladat a fogyasztás népszerűsítése, akár halfőző versenyek rendezésével vagy a feldolgozás fejlesztésével.

Erre találtunk is egy nagyon jó példát. A Szarvas-Fish Kft. az afrikai harcsára szakosodott, és már két feldolgozója is van. Szakemberei szerint a konyhakész termékre azért van szükség, mert ez a halfaj nem nevezhető éppen szépnek, ezért sok háziasszony nem szívesen vállalkozik a levágására, szétszedésére. Viszont filézett formában a rózsaszínű húsa magára vonja a figyelmet, és nagy eséllyel a kosárban landol. Elkészítve valószínűleg senki sem bánja meg a vásárlást, hiszen nagyon ízletes. Az afrikai harcsát húsz éve hozták be hazánkba, főleg a termálvízzel jól ellátott Alföldön foglalkoznak vele. A nehéz kezdet után ma már sikerágazatról van szó, mondta Müller Tibor, a Szarvas-Fish Kft. gazdasági igazgatója. Ebben nagy szerepet játszott a propagandatevékenységük, hiszen végig kellett kóstoltatniuk az egész országot, hogy az emberek megszeressék. Minden második kóstoló a pulthoz ment, így ma már ez a hal adja a fogyasztás egytizedét. Több is fogyhatna belőle, de sokan még azt hiszik, Afrikából hozzák, s emiatt idegenkednek tőle. Pedig kizárólag hazai afrikai harcsát árulnak az üzletekben. A nagy áruházláncok nyúzott harcsatörzsként veszik meg tőlük, s maguk filézik, de nekik is van filéző gépsoruk.

Változatos és értékes a Balaton halvilága is, bár már ötödannyit sem halásznak, mint a hatvanas-hetvenes években. Miután több évtizeddel ezelőtt a tóba telepítették például a busát, az angolnát, alaposan megváltozott a fajösszetétele. Már régóta nem telepítenek, és Varga Lászlótól, a Balatoni Halgazdaság Zrt. vezérigazgatójától azt is megtudtuk, hogy igyekeznek az őshonos fajokat megtartani, ugyanakkor az élőhelytől idegeneket eltávolítani. Nagy szívfájdalmuk, hogy a balatoni vendéglátóhelyeken többségében tengeri halakat kínálnak, és a nagy áruházláncok is ezeket részesítik előnyben. És hogy milyen finom tud lenni egy keszeg vagy egy fogas, azt lassan csak az a negyvenezer horgász tudja megmondani, akik a tóra járnak.