Hogyan lőjünk bakot?

„Honfitársaim, örömmel jelentem be, hogy olyan törvényt írtam alá, amely örökre törvényen kívül helyezi Oroszországot: bombázása öt percen belül megkezdődik” – mondta egykor a néhai Ronald Reagan amerikai elnök. Egy rádióadás előtti mikrofonpróbáról volt csak szó, és a nyilvánosság előtt örökké viccelődő Reagan képtelen volt visszafogni magát. Reagan bemondása hűen tükrözi a kor hangulatát, a hidegháború vége előtti amerikai elbizakodottságot.

Reagan találta fel a „gonosz birodalma” szóösszetételt, amely, lám, december 10-én újjászületett: Barack Obama amerikai elnök szájából hangzott el a Nobel-békedíj átvételekor, hogy a gonosz most is jelen van a világon. Ifjabb Bush találta fel – vagy legalábbis megújította – a preventív háborút, amikor lerohanta előbb Afganisztánt, azután Irakot. Most Barack Obama igazolta az igazságos háború és az erőszak morálisan is jogos alkalmazásának gondolatát.

A világ lényegében csak a meghatározó politikusok vicces szóhasználatára emlékszik. Silvio Berlusconi olasz kormányfő a leendő amerikai elnökről, Barack Obamáról kijelentette: „csinos, fiatal és napbarnított”. Berlusconi csak azért nem kerülhetett ebben a tekintetben az első helyre, mert ebben az évtizedben George W. Bush vitte a pálmát. A „bushizmusokról” könyvek készültek, és összeállt már „Bush Top 50”, a volt elnök félszáz legjobb mondása. Ezekből az egyik gyöngyszem így hangzik: „Tudom, mit hiszek. Úgy cselekszem, amit hiszek, és amiben hiszek. Én hiszem, hogy amiben én hiszek, az helyes”.

Akármit mondanak, suttognak el a politikusok, az érzékeny mikrofonok, kamerák mindent vesznek. Nicolas Sarkozy francia elnök egy mezőgazdasági kiállításon azt mondta a kézfogását elutasító férfinak: na húzz el a fenébe! Vlagyimir Putyin, Oroszország volt és talán leendő elnöke – most éppen kormányfő – azt találta mondani egy középkori lovagról készült festményről, hogy „a kardja túl rövid, legfeljebb a kolbász szeletelésére alkalmas”. Sarah Palin volt amerikai elnökjelölt azt állította, hogy Obama elnök egészségügyi reformja voltaképpen az elhalálozási terven alapul, majd kifogásolta, hogy nemrég kiadott könyvében az újságírók túl sok hibát találtak, mert a leírtakat összevetették a tényekkel. Barack Obama ostobáknak minősítette a rendőröket, mert elfogtak egy fekete bőrű harvardi egyetemi professzort, aki nem találta a kulcsát és „betört” saját otthonába. Azt is vették a kamerák, hogy Obama egy élő televíziós adásban agyoncsap egy szemtelen legyet – az állatvédők tiltakoztak.

Szórakoztató év volt, csak azt felejtik el sokan, hogy a világ vezető politikusai már azt a nyelvet, szókészletet is meghatározzák, amellyel a világ érintkezik egymással. A „9/11”-et senkinek sem kell magyarázni – elég, ha a politikus erre hivatkozik és kiejti a száján a csapaterősítés szót. A „gonosz tengelye”, amit Bush talált ki, hivatkozási alap lett: a közellenség akkor Irán, Irak és Észak-Korea volt. A morális keresztesháború kifejezés felbőszítette a muszlimokat és a zsidókat egyaránt.

A gazdasági világválság a politikusok egyik kedvence – nyelvi szempontból. Tekintélyes honlapok kis szótárakat állítottak össze arról, hogy mit jelent a mérgező adósság, hogyan és miért áll az ingatlanpiac – illetve hogyan leplezzék a bajt. Mindezeket a népszerű emberek beszédírói állítják össze, hogy magyarázzák a politikát vagy az életet. Időnként azonban többet mond a világról egy-egy elszólás. „Már régen nem leszek itt, amikor egy okos ember rájön arra, hogy valójában mi történt az ovális (elnöki) irodában” – mondta George W. Bush 2008-ban.

Hacsak közben nem szólja el magát valaki...