Jeltolmács: egy mozdulat ezer arca

A főváros után Borsodban él a legnagyobb siket közösség. Nem véletlen tehát, hogy a miskolciak a hazai egyetemek között elsőként, 2002-től kezdték a jelnyelvi képzést – büszkélkedik az alkalmazott nyelvészeti tanszék vezetője, Simigné Fenyő Sarolta. Azóta közös törekvésük a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével, hogy a jelnyelvet önálló nyelvként elismertessék – a parlament el is fogadta november elején a törvényt: ennek egyes részei 2010 júliusától, illetve 2011. január elsejétől lépnek életbe, az oktatásra vonatkozó rész pedig 2017. szeptember elsejétől.

A képzést is együtt dolgozták ki, mely a korábban megszerzett diploma mellé további ismereteket is ad, egyebek között a siket közösségek jogairól, az esélyegyenlőségről, a kétnyelvű oktatásról. A háromszor féléves képzés iránti kezdeti nagy érdeklődést leszűkítette, hogy egy félév 160 ezer forintba kerül. Az induló csoport tagjainak zöme pedagógus, pedig védőnőkre, pszichológusokra is számítottak.

A péntek-szombat délelőtti órák hallgatóinak motivációi csaknem egyformák. Az Esztergomból ide járó, szállásköltséget, tandíjat zsebből fizető Czerman Csabáné alsó tagozatos pedagógust azért érdekli a jelnyelv, mert hét éve egy agyhártyagyulladás miatt súlyosan hallássérült kislány került az osztályába. Később újabbak jöttek. Erzsébet már akkor a hagyományostól eltérő, Lépésről lépésre nevű program által tanított, mely alkalmas sérült gyerekek oktatására is. Diákjai például nem padokban, hanem kört alkotva ülnek, és egészen másként tanulnak írni-olvasni is. Olvasni kézmozdulatokkal tanít, a hangok ábrázolását pedig taglejtéssel oktatja.

A miskolci Mezei Etelka tagóvoda-vezető. Hálás, mert főnökei az első félévet kifizették. A többit már nem tudják, mivel megvonták az intézmények továbbképzési támogatását. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen az oktatás az integráció felé tendál, és az itt tanultakkal az óvodapedagógus kezelni tudja a fogyatékos gyerekeket is. „Ha egy hallássérült kerülne a csoportomba, akivel jelnyelven beszélek, a többiek önkéntelenül megtanulnák, és felnőttként megértőbben viszonyulnának a siketekhez is. Olyan ez, mint a piros cipő szindróma: ha ilyet keresek, mindenki lábán azt nézném.”

A 22 éves miskolci Czikora Barbara tavaly itt végzett kommunikáció szakon. Igazából profi jeltolmácsnak készül, ezért képzés után az ELTE-re jelentkezik, ami újabb kétéves kemény tanulás. Egy mozdulatnak ezer jelentése van – magyarázza.

Nem könnyű! Tízen indultak, négyen már lemorzsolódtak közülük...