Maradványpénz a reklamálóknak

Ahogyan korábbi cikkünkben megírtuk, a Levi’s a nyáron bezárta kiskunhalasi gyárát, majdnem hatszázan kerültek az utcára. A kárt a cég úgy próbálta enyhíteni, hogy civil szervezeteknek juttatott 28 millió forintot, hogy azt olyan programokra költsék, amelyek csökkentik a kialakult foglalkoztatási és szociális problémákat. Az összeg szétosztására a Bács-Kiskun megyei Civil Szolgáltató Központot (Ciszok) kérték fel.

A Levi’s-pályázat eredményhirdetését felháborodás követte: több halasi civil szervezet közleményben sérelmezte, hogy a támogatás jelentős része kiskőrösi, jánoshalmi, tompai civilekhez került, ráadásul a nyertes pályázatok egy része iskolai kirándulásra, utcai főzőversenyre, kézműves táborra kapta a pénzt.

A Ciszok azzal hárította a vádakat, hogy bár a nyertes szervezetek nem mind kiskunhalasiak, de a pénz nagyobbik része Kiskunhalason hasznosul. Végső Istvánt, a civilek közleményét jegyző egyik szervezet vezetőjét azzal támadták, hogy pusztán azért vagdalkozik, mert két – nyeretlen – pályázat is tartalmazott a bérére félretett összeget. A Ciszok honlapján közzétette a nyeretlen pályázatokat, indokolva azt is, hogy azokat miért nem részesítették támogatásban. Ezeket azonban hamarosan levették a honlapról, és több kérdésben – például abban, hogy az egyik nyeretlen pályázó politikai önkéntesek toborzására akarta költeni a pénzt – visszakoztak.

Tóth István ezt lapunknak azzal magyarázta, hogy „Nem azzal foglalkozunk, mi volt eddig, hanem hogy hogyan lehet minél több embert bevonni. A reklamálókkal tartottunk egy egyeztetést Kiskunhalason, ahol megismerték a valós adatokat, és megállapodtunk, hogy a maradék támogatási összeget a nem nyertes kiskunhalasi pályázók között osztjuk szét.”
A korábban teljesen szétosztottnak tűnő huszonnyolc millióból már van maradvány, amelyet Tóth István három és ötmillió közötti összegre becsül. „Csak azok kaphatnak száz százalékos támogatást, akik száz százalékban megvalósítják, amit vállaltak. Már volt olyan jelzés, hogy valaki tizenegy főt akart elhelyezni, de a munkaügyi központ nem adta meg a támogatást, csak kilenc főnek – így a két fő bérét a tartalékalapba tesszük.”

A vitatott elbírálás óta más téren is változott a helyzet. A nyertes pályázatok és a támogatási szerződések között komoly különbségek is felfedezhetőek. A legjellemzőbb ezek közül, hogy a legtöbből kikerültek az iskolai kirándulások és a direkt evés-ivásra költött pénzek – ezzel együtt maradt olyan, amely főzőversenyre, fellépti díjakra, terembérletre, egyszóval hejehujára igényelte a kétmilliós támogatás több, mint felét. (Ezzel összefüggésben különös, hogy cikkünkre érkezett reagálásában Tóth István azt írta: „Egyetlen rendezvényt, civil zsúrt, főzőversenyt, utcabált sem támogattunk, csak foglalkoztatási projektet.”)

Volt, ahol olyan, teljesen új dolog is bekerült a támogatási szerződésbe, ami a pályázatban nem is szerepelt. A Baxtale Rom Független Cigány Érdekvédelmi Szervezet gyerekkirándulásra és Mikulás-csomagra nem, a pályázaton megvalósult programokat megörökítő film elkészítésére viszont kapott nyolcszázezer forintot, holott erre nem is pályázott. Tóth István szerint „Benne volt a Baxtale pályázatában, hogy dokumentálják az eseményeket. Ez egy nagyon nagy szervezet, évi százmilliós pályázati összeget visznek Kiskőrösre.” Újra elolvastuk a pályázatot, de abban továbbra sem találtunk egy betűt sem dokumentációról vagy filmkészítésről, ilyesmire a költségek között sem térnek ki. A Ciszok igazgatója szerint az eredmények megörökítésére muszáj volt költeni, és a következő legolcsóbb ajánlat – melyet a halasi tévé tett – hárommillió forintba került volna. „Hatvan helyszínre kell kiszállni, ezt a Szabad Föld sem tudná olcsóbban vállalni”.

Úgy tudjuk, az egyeztetések januárban folytatódnak, s vélhetőleg új pályázat kiírására is sor kerül.