Sípályán felizzott indulatok

Ha nem is vagyunk síelő nemzet, sokan megszállottan szeretik a téli sportokat. Így vannak ezzel a Bükkben fekvő Szilvásváradon is, ahol évek óta üzemeltetnek egy kis sípályát, annak ellenére, hogy igen kevés manapság a havas nap.

A leggyakrabban mesterséges hóval fehérített pálya üzemeltetője most meglepetéssel értesült arról, hogy a 200 kilométeres távon üzemeltetett vasutaknak járó kötelezettséget rájuk is kirótták. Ez pedig annyit tesz, hogy az évente legfeljebb másfélmillió forintos bevételt hozó pályára – amely épp hogy kitermeli a hóágyúzás költségét – a közlekedési hatóság szerint úgynevezett vasútbiztonsági tanúsítványt kell kérni. E tanúsítvány a szilvásváradi üzemeltetőnek 2,6 millió forintba kerülne, ráadásul évente újra ellenőrizni kell, méghozzá a fenti összeg több mint feléért.

A szilvásváradiak nem értik, hogyan lehet összevetni egy kis sípályát egy 200 km-es vasútvonallal. A Heves megyei község polgármestere, Szaniszló László meglepetésében levelet írt a közlekedési miniszternek, melyben azzal érvelt: a sípályára a regionális közlekedési hatóság adott használatbavételi engedélyt, s a pályát szabályosan üzemeltetik. Nem értik hát, hogyan vethetnek ki egy ilyen aránytalanul nagy összeget a kis falusi felvonóra. A szerkezet ugyanis pár száz méteren át húzza a síelőket, s baleseti veszélye csekély.

Ahogyan a Szalajka-völgy falujában, úgy máshol sem tudnak majd az üzemeltetők ekkora összeget kigazdálkodni – így a kisebb hazai sípályákat alighanem a sorsukra hagyják...