Válasszon: „megkukkolják” vagy felrobbantják?

Az átvilágító berendezés sugarai áthatolnak a ruházaton, személyi motozásra nincs szükség. A rendkívül nagy frekvencián dolgozó rádióhullámok egészen a bőrig hatolnak. Akármilyen bundába is öltözött a csinos nő, a biztonsági őr csak a meztelen testét látja – meg azt, hogy az utas kebleit szilikonnal növelték meg. Az a peckes öregúr pedig azért járkál olyan méltóságteljesen, mert súlyát a lábába ültetett platina implantátum tartja. Ni csak, ott meg egy macsó viharzik el – de a testére az alsónadrág alatt különféle csomagocskákat erősített: nosza, emeljük ki és kérdezzük meg, hogy miért ott hordozza a poggyászát.

Hát valahogy így működik a testletapogató biztonsági radar. Mint a mesében: aki „felveszi” – használja –, meztelen valójában lát mindenkit, aki csak elvonul a berendezés előtt: öreget, fiatalt, nőt, férfit. A berendezés belát az alsóneműbe is: mindent felfedez, amit oda próbáltak elrejteni.

Az Amszterdamból Detroitba tartó nigériai Faruk Omar Abdulmutallab is az alsónadrágjába rejtette a PETN nevű veszélyes robbanóanyagot, 80 gramm fehér port. A robbanáshoz a port „be kell indítani”, ezért kellett neki egy injekciós tű, amibe tömény savat tett. A fiatalember azonban szerencsére elpuskázta a dolgot, ugyanis a PETN csak simán egyszerűen leég, ha az indító anyag nem ad neki sokkoló lökést.

A sors iróniája, hogy a Schiphol repülőtéren, ahol a nigériai felszállt a Detroitba tartó amerikai repülőgépre, 17 ilyen intim-radar is szolgál – mindegyik belelátott volna Abdulmutallab alsónadrágjába, felfedezvén a savat rejtő orvosi fecskendőt is. Csakhogy létezik egy valós probléma: a testletapogató radar használata önkéntes, így csak az megy át rajta, aki akar.

Emberi jogi, adatvédő, a magánszféra szentségét emlegető szervezetek ugyanis élesen ellenzik a bevetését. Micsoda dolog, hogy a biztonsági őr látja a testemet, a mellem állását, az implantátumomat, esetleg a fogpótlásomat? – háborognak. Az Európai Unió és az Európa Parlament azonban még mindig nem tudta eldönteni, hogy e radarok behatolnak-e a privát szférába, vagy egyszerűen szükséges biztonsági berendezések.

Egy-egy letapogató radar 100 ezer euróba (27-30 millió forintba) kerül – de ha a nigériai kötelezően aláveti magát a rádióhullámok általi átvilágításnak, akkor biztosan felfedezték volna az elrejtett robbanóanyagot és a fecskendőt is – őt pedig még a felszállás előtt kiemelik a tömegből. Így csak az mentette meg a Detroitba tartó gép csaknem 300 utasát, hogy az amatőr nigériai csupán meggyújtotta a fehér port, azaz rosszul használta a detonátort.

Ott tartunk, hogy a nagyra becsült európai polgár választhat: elmegy-e a „vetkőztető berendezés” előtt, s megkockáztatja, hogy akár a nemi szervét is „meglátják” – vagy csak a fémdetektoros kaput választja, hogy ne sérüljenek az alapvető emberi jogai.

E jogok viszont rögvest megszűnnek, ha a 80 gramm PETN hatalmas lyukat vág a repülőgép burkába, s az utasok előtt minden elsötétül...