Csalódottak a „holdjárók”

Londonban, a Királyi Társaság székhelyén zárt körű rendezvényen vettek részt a Holdat megjárt űrhajósok a Tudományos és Műszaki Alapítvány meghívására. Ott volt közöttük Jim Lowell is, aki ugyan nem érhette el a Holdat, de hősies erőfeszítéssel visszahozta a Földre a megsérült Apollo-13 legénységét. Lowell szerint – aki még évekig reménykedett abban, hogy újra nekiindulhat a nagy kalandnak – Barack Obama döntése katasztrofális hatással lehet az amerikai űrkutatásra.

George W. Bush elnökként annak idején bejelentette, hogy az űrkutatási hivatal, a NASA úgynevezett Constellation-programja keretében az amerikaiak legkésőbb 2020-ig visszatérnek a Holdra. Ezt a döntést változtatta meg hivatalba lépése után Barack Obama: pénzügyi nehézségek miatt a Holdra szállást magáncégeknek kell finanszírozniuk – bár a NASA ehhez segítséget nyújt. A Hold-utazás tehát immár nem állami (szövetségi) program. Eugene Cernan űrhajós volt a jelenlévők közül az utolsó, aki 1972-ben a Holdon járt: „Akkoriban még mindenki abban reménykedett, hogy rövidesen lesznek követőim” – mondta.

De miért is kellene visszatérni a Holdra? – kérdezte a BBC Cernant. „Úgy gondolom, hogy Amerika felelősséget visel a műszaki-technológia fejlődésben betöltött vezető szerepéért, a tudás megszerzéséért, s ez erkölcsi kötelesség is. A kíváncsiság az emberi lét lényege”.– válaszolta Lowell majd azzal toldotta meg: „Az űrkutatás mindig is nagy lökést adott a földi technológiának, s erről most lemaradunk.”

Természetesen jelen volt az összejövetelen Neil Armstrong – az első ember, aki idegen égitest porát tapodta. Nem tagadta meg önmagát: mindig is kerülte a nyilvánosságot, sohasem próbált visszaélni hírnevével, így most sem nyilatkozott, hanem sokat mondóan hallgatott. Jó néhány évvel ezelőtt azonban – ugyancsak sokat mondóan – elmondta a BBC-nek: „Talán elhalványult a Holdra szállás lehetősége, de az álom mindig velünk van, s idővel talán valóra válik”.