Ezt írtuk anno március 15-éről

1950
A magyar dolgozó parasztság egyik legnagyobb ünnepe március 15-e. 1848-ban ezen a napon indult el a szabadságharc, amikor a jobbágyság fegyverrel a kezében próbálta kivívni olyan régen elveszített szabadságát, és őseitől elrabolt jussát, a földet. Amiből élt, amiből tartotta volna családját, ha nem kellett volna táplálnia a dologtalan és dorbézoló főurat, nemest, kisurat, papokat, és más, minden rendű és rangú henyélőket, heréket. Azok a remények, amelyek akkor megcsillantak, az évek múlásával szertefoszlottak, már csak a szívek mélyén szunnyadott valami kis bizakodás, hogy talán egyszer mégis eljön az a nap. S ez a nap el is következett: 1945. április 4-e, a felszabadulás napja, amikor valóra vált mindaz, amit 1848 nem tudott megvalósítani.

1960
A nemzetközi nőnap 50. évfordulója alkalmából száz asszonynak nyújtott át elismerést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Az ünnepségen megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, valamint politikai és kulturális életünk más vezető személyisége.

1970
25 évvel ezelőtt, 1945. március 15-én – a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére – a Függetlenségi Front s az Ideiglenes Nemzetgyűlés jóváhagyásával elkészült a földreform rendelete, „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesnép földhöz juttatásáról”. A rendeletet a kormány két nappal később, március 17-én fogadta el. Az évfordulóra emlékezve közöljük Illyés Gyula korabeli riportjának egy részét.

1980
Petőfiék tavasza, és az 1848–49-es szabadságharc lelkesítő példája – a világosi bukást követő 95 év alatt is – ott parázslott a kisemmizett, megalázott nép lelkében. És erőt adott a meg-megújuló küzdelmekhez, az agrárproletárok és a munkások mind radikálisabb mozgalmához. S amikor a vörös forradalom 1919 tavaszán kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, Petőfi vágya is határozottabb értelmezést kapott. S bár a 133 napot még el tudta tiporni az országot körülvevő imperialista erő, 1945 tavasza – a szovjet hadsereg áldozata révén – végérvényesen népünk kezébe adta sorsának irányítását.

1990
Március idusa 1848 tavaszára, Petőfiék pesti forradalmára összpontosítja emlékező figyelmünket. És persze eszünkbe juttatja ez a nap azokat a közelmúltig tartó keserves évtizedeket is, amikor éppen a márciusi évfordulók idején derengett fel bennünk a szabadság hiánya. Amikor a rendőrkordonnal lezárt rendezvények színhelyén – a Múzeumkertben, Petőfi Duna-parti szobránál, de másutt is az országban – nagy, nemzetiszínű ünneplésekkel igyekeztek fölébe kerekedni feltámadó vágyainknak.