Fizessünk? Ne fizessünk? Népszavazzunk!

A britek és a hollandok nagy előszeretettel éltek az izlandi bankok kínálta előnyökkel, és bőségesen helyzeték el náluk a pénzüket – mégpedig online – a magas kamatok reményében. Az izlandi bankok fürödtek a népszerűségben, és hogy finanszírozhassák saját befektetéseiket maguk is annyi külföldi adósságot halmoztak fel, amelynek összege meghaladta Izland teljes hazai össztermékének (GDP) az ötszörösét.

Ám akkor hirtelen lecsapott a gazdasági válság. Az izlandi bankrendszer látványosan és nagy robajjal magába dőlt, a szigetország gyakorlatilag csődbe ment. Romhalmaz lett a Landsbanki, vagyis az Icesave nevű internetes bank anyabankja.

A bankokat az izlandi pénzügyi hatóság saját felügyelete alá vonta és a számlákat zárolta: bent ragadt a brit és a holland ügyfelek összesen 3,8 milliárd eurója – ami nagyjából 1011 milliárd forinttal egyenlő.

Adós, fizess! – mondta a brit és a holland kormány, és hivatkoztak az Európában érvényes szabályokra, amelyek 1999 óta Izlandra is vonatkoznak. A britek odáig is elmentek, hogy az antiterrorista törvények alapján befagyasztották Izlandnak Nagy-Britanniában lévő javait.

Ez már sértésszámba ment: Izland tárgyalásokat kezdett a két kormánnyal, Valamiben meg is állapodott volna velük, amikor Ólafur Ragnar Grímsson izlandi elnök nemet mondott az egyezségre. Jóhanna Sigurdardottir miniszterelnök újra asztalhoz ült a britekkel és a hollandokkal, de a tárgyalások a minap összeomlottak.

Most a népszavazáson kellene dönteni – de ha a nép nemet mond és nem fizet, akkor Izland megint csődbe megy, mert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi mentőövébe sem kapaszkodhat, s Európa is gyorsan megnézné, megvan-e még a pénztárcája.

Általános vélemény szerint a népszavazás végül nem lesz érvényes, annak ellenére sem, hogy az izlandiak többsége úgy érzi: nekik kell fizetniük a bank hibái miatt. A kormány abban bízik, hogy az eddig igen nagy jólétben élő izlandiak most kicsit magukba szállnak és nem mennek el szavazni.