Legyen részese egy történelmi pillanatnak!

Két nyomdász, illetve kiadó dinasztia talált egymásra 1840-ben Budapesten, hogy nyolc esztendővel később történelmet „nyomtassanak”. Az 1848. március 15-én megjelent első cenzúrázatlan nyomtatványaik - a Tizenkét pont és a Nemzeti dal - jelentették a sajtószabadság diadalát.

A bajor származású Landerer János Sebestyén 1724-ben állította föl nyomdáját Budán. A család férfi és női ágon egyaránt továbbvitte a vállalkozást, amely egészen 1854-ig virágzott, és Landerer Lajos, a nyomdász dinasztia utolsó tagjának halálával ért véget. A család Pesten, Pozsonyban és Kassán is állított föl nyomdákat, amelyeket folyamatosan korszerűsítettek. Nevükhöz fűződik többek között a Pesti Hírlap megindítása is.

Heckenast Gusztáv, az eperjesi evangélikus kollégium egykori diákja 1826-tól sógorának, Wigand Ottónak a pesti könyvkereskedésben lett tanuló majd segéd. 1834-től ő jegyezte a vállalkozást, és kiadói tevékenységbe fogott, elsősorban a magyar irodalom terjesztését szolgálva. Munkásságának eredményeként 1839-ben már európai viszonylatban is egyedülálló gazdagságú, nyolcezer kötetet számláló kölcsönkönyvtárat nyitott. 1840-ben ő bírta rá Landerer Lajost a társulásra és a cég ettől kezdve a Landerer és Heckenast nevet viselte.

A krónikák szerint az üzlettársak 1848. március 14-én este értesültek arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Landerer fölkészítette a gépet és a munkásokat, másnap pedig készségesen teljesítette a márciusi ifjak követelését és kinyomtatta a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Heckenast viszont be sem ment a nyomdába, máig nem tudni pontosan, hogy politikai ellenérzésből vagy az üzletet féltő óvatosságból maradt távol. Mindenesetre a szabadságharc bukása után Landerer bujdosásra kényszerült, s mikor 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába került.