Miért vagyunk lusták?

Dacára annak, hogy a média egyre több fronton hangoztatja a mozgás fontosságát és figyelmeztet a lustaság veszélyeire, úgy tűnik, a sportolási hajlandóság mégsem akar az egekbe szökni. Egyre több sportpályát láthatunk megszűnni, mind kevesebb újat átadni – eközben a lakosság egészségügyi állapota pedig egyre romlik.

Nemzetközi viszonylatban – 6 nyugat-európai és 3 régiónkbeli ország adatait vizsgálva – idehaza a 13 évesnél idősebb, városi lakosság az észak- és nyugat-európai országok adatihoz képest havi átlagban jelentősen kevesebbet mozog, de a fejlettebb dél-európai országokhoz képest azonban már nem ilyen drasztikus a különbség – derül ki a GfK Roper Riport eredményeiből.

A 15 éves és idősebb lakosság körében 1999 és 2009 között 56-ról 69 százalékra emelkedett azok aránya, akik semmilyen említésre méltó sporttevékenységet nem végeznek. Ezzel párhuzamosan 25-ről 16 százalékra csökkent a többé-kevésbé rendszeresen – legalább havonta többször – sportolók részaránya.

A kutatás azt is vizsgálta, hogy mi befolyásolja a lakosság mozgási kedvét, illetve kedvtelenségét. Kiderült: a sporttevékenység leginkább az életkor és az ezzel szoros összefüggésben lévő gazdasági aktivitás függvénye. Így megállapítható, hogy a sportolási statisztikákhoz jelentős mértékben a tanulók – a 18 éven aluliak – járulnak hozzá, míg a 60 év feletti korosztályban a legritkább a sportoló nyugdíjasok előfordulása. Lakóhely tekintetében inkább a városokban élők hajlamosabbak mozogni, s a magasabb iskolai végzettségűek körében elterjedtebb a rendszeres edzés.

A mozgásigény lecsökkenésének hátterében sokszor a szabadidős lehetőségek megváltozása, illetve a tévé, a számítógép és a játékkonzolok használata áll. Minden hatodik megkérdezett szokott sporttémájú számítógépes játékokkal játszani: az az arány a 15–17 éves korosztályban a legmagasabb, csaknem 40 százalékos, de még a 60 év felettiek körében is minden ötvenedik honfitársunk érdeklődik az efféle számítógépes játékok iránt.

A passzív sport – vagyis a sporteseményre járás – gyakorisága nem csökkent olyan mértékben, mint a tényleges aktivitás, ugyanis csaknem annyian hajlamosak nézőként sporteseményen megjelenni, mint ahányan tíz évvel ezelőtt tették ugyanezt. A sporteseményekre – a sztereotípiáknak megfelelően – főként a férfiak járnak: több mint háromszor annyi férfi tekinthető sporteseményre járónak, mint ahány hölgy.