Vita után köpönyeg?

Első lépésben a prefektusoknak a könnyebb szervezés érdekében, mintegy „segédanyagként” kiosztottak egy 200 kérdést tartalmazó dokumentumot. A kérdéseket 16 fejezetbe csoportosították, melyek közül 4 kérdéskör foglalkozik a bevándorlókkal. Októbertől februárig 350 nyilvános gyűlésen keresték a választ a kérdésre: mit is jelent manapság franciának lenni? A vitában részt lehetett venni az interneten keresztül is, a Bevándorlási Minisztérium által külön e célra létrehozott és működtetett honlapon a 700 ezer látogató közül 55 ezren tették közzé a véleményüket.

Csakhogy, úgy tűnik, egyik oldal sem képes végleg és teljesen szót érteni a másikkal. Eric Besson miniszter, a vita egyik kezdeményezője most folyamatos szemrehányásokat kap. A Szocialista Párt korábbi gazdasági főtitkárának, aki aztán átnyergelt a jobboldal lovára, leginkább azt vetik a szemére, hogy a vita segítségével tulajdonképpen a francia szélsőjobb táborából akart „levadászni” szavazatokat a márciusi területi választásokra. Mi több, néhány régi szocialista kollégája egyenesen a náci megszállókkal együttműködő kollaboránsokhoz hasonlította Bessont.

Nem kevesen vannak azok sem, akik – részben vagy egészben – iszlámellenesnek tartották a vitasorozatot. Igaz, hogy időnként a vita leghangosabb része azon külföldieknek a „számonkérése” volt, akik nem igyekeznek vagy nem is akarnak beilleszkedni, integrálódni a francia társadalomba. De ez elkerülhetetlen, sőt mondhatni kötelező is volt, mert például a kétszáz kérdés közül az egyik így szól: „Hogyan kerüljük el a rossz életkörülmények közt tengődő, különféle rendellenességeket (feketemunka, bűnözés) előidéző illegális bevándorlók hazánk területére érkezését?” Csakhogy Franciaország népessége meglehetősen homogén: becslések szerint a lakosság 40 százalékát a XIX. századtól kezdődően érkezett európai, afrikai, közel- és távol-keleti bevándorlók családjai teszik ki. Európán belül Franciaországban él a legtöbb moszlim, számukat 5-6 millióra becsülik. Természetes tehát, hogy e sok millió régi és új bevándorló közül nem kevesen tiltakozásuknak adtak hangot. Olyan hírek is szárnyra kaptak, melyek szerint egy kommunista városi tanácsosnő, egy szakszervezeti hivatalnok, valamint egy egyetemista éhségsztrájkba kezdett, hogy megállítsa a vita degenerálódását.

A francia kormány egy „személyiségekből álló bizottságot” bíz meg a nemzeti identitási vita elmélyítésével – jelentette be Francois Fillon miniszterelnök. Az eddigi eredmények szintézise bárki számára hozzáférhető a francia Bevándorlási Minisztérium honlapján – tizenöt oldalas értekezés arról, hogy milyen fontossága van a nemzeti identitás megőrzésében és erősítésében többek között az ország szolgálatának, a köztársaság szimbólumainak, a nemzeti értékek átadásának és megosztásának. És bizony rá is fér a franciákra egy kis „identitásra gyúrás”: a dokumentum szerint a nemzeti összetartozás legutóbbi pillanata az 1998-as foci-vb volt – azóta eltelt 12 év…

Jóformán le sem zárult a vita, máris kezdődhetne egy újabb: szélsőjobboldali – és nemcsak – francia politikusok tiltakoznak a Quick gyorsétterem-hálózat azon döntése ellen, mely szerint nyolc éttermében az iszlám előírások szerint készített hamburgert kínál. Mintha sokan elfelejtenék, hogyan is szól a Francia Köztársaság jelmondata: Liberté, Égalité, Fraternité – Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.