Az igazi Húsvét: Nagypéntek

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az idő meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje látható volt az égbolt alján, Jeruzsálemtől délre.

Nagypénteken nincs mise, helyette igeliturgia van. A gyertyák és virágok nélküli templomban felolvassák János evangéliumából a Jézus haláláról szóló részt. A liturgia csendben, áldás és elbocsátás nélkül végződik. 

A nap nevezetes szertartása a csonkamise. A nagypénteki körmenetek, élőképes felvonulások, passiójátékok már a középkor óta virágzottak. A nagypénteki passiók első hazai bizonyítéka a 15. századból való. A legtöbb templomban rendeztek passiójátékokat. A passióolvasás és a passió megjelenítése a szenvedéstörténet felidézését, átélését szolgálja. A nagypénteki ájtatosság része volt a kálváriajárás, a szent sír körüli virrasztás.

A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. A tilalmak elsősorban a nőkre vonatkoztak. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik vagy megmosdik, azon nem fog a betegség. A különböző magyarázatok szerint az ilyen víznek szépség-, egészségvarázsló és gyógyító erőt tulajdonítottak. A mosdást azzal magyarázzák, hogy a „holló ilyenkor mossa fiát”, hogy ismét fehér legyen. A monda szerint, mikor Jézust ellenségei el akarták fogni, de nem sikerült nekik, akkor a holló azt kiáltotta „kár, kár”. Ezért Jézus elátkozta, hogy örökké fekete legyen.