Önpusztítás magyar módra

A „világszínvonalat” a zsíros étkekkel, a mozgásszegény életmóddal, valamint a dohányzással és a jelentős mértékű alkoholfogyasztással vívtuk ki. Az önpusztító szokásainkért megfizetünk, ugyanis a hazai lakosság egészségi állapota rosszabb annál, mint ami egy hasonló gazdasági fejlettségű országtól elvárható lenne – állítja a WHO. Az EU tagországai közül Románia és Bulgária kapott még hasonlóan rossz osztályzatot, mint mi.

Mindezt mutatja a szív- és érrendszeri betegségek kiugró aránya, valamint a daganatos kórok gyakorisága. Elég csak arra gondolni: a tüdőrákos betegek aránya olyan magas a magyar férfiak körében, hogy ezzel világelsők vagyunk.

Különösen a nagyvárosokban élők vannak veszélyben, erre hívta fel a figyelmet a világszervezet az egészség idei világnapján. Tíz városlakóból kilenc olyan levegőt szív, melynek szennyezettsége meghaladja a WHO útmutatójában előírt értéket. Komoly stresszt jelent a zajszennyezés is. A hazai népesség több mint a fele túlsúlyt cipel. Honfitársaink mégis nehezen veszik rá magukat a mozgásra, a magyarok fele sosem sportol. Sőt, a városi autózások fele azt szolgálja, hogy 5 km-nél kisebb távolságokra furikázzon az ember, holott ezt a távolságot negyedórás biciklizéssel vagy háromnegyed órás gyaloglással is leküzdhetné. Ám ha a hazai városlakó nyeregbe pattan, azzal szembesül, hogy kevés a kerékpárút, az autósok pedig fölényük tudatában sodorják el a bringázókat. A fizikai aktivitás hiánya azonban csaknem két évtizeddel rövidítheti meg az életet.

Első hallásra bosszankodunk a fenti hír hallatán, mondván, már megint minket cikiznek. A tények azonban makacs dolgok. Nagyjából egymillióra becsülik az alkoholproblémával küzdők számát – ezt az adatot a májzsugorban elhunytak arányából kalkulálták ki. Míg jó száz éve még borissza nemzet voltunk, mára „mindenivóvá” vált a magyar. Egy átlagpolgár, beleértve a csecsemőket is, évente 11 liter alkoholt gurít le a torkán – e mennyiséget tiszta szeszben illik érteni. Az iszákosok – míg fel nem buknak az árokparton közlekedési akadályt képezve – remekül belesimulnak a képbe. A közvélekedés még férfiasnak is tartja, ha valaki jól felönt a garatra. A vedelő urak mellé lassan felzárkóznak a nők is, majd káros szokásaikat a családban tovább örökítik.

A mai gyerekek szervezete valójában éhezik, véli dr. Pálinkás Éva egri gyermekgyógyász főorvos. S ennek az sem mond ellent, hogy a 7–14 évesek közül minden negyedik túlsúlyos vagy elhízott. A duci gyerekek ugyanis egészségtelenül étkeznek, ezért fölös kilóik ellenére sem jutnak hozzá a szükséges vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és aminosavakhoz. Gyakran a szülők ebben a ludasok. Előfordult, hogy a bölcsődében amiatt tiltakoztak az anyukák, hogy a kicsi túl gyakran kap főzeléket, és jó néven vették volna, ha inkább rántottát vagy tésztafélét tesznek eléjük.

Az is aggasztó, hogy sok kamasz hanyag tartású, és jó úton halad a gerincferdülés felé – ezt pedig jobbára az okozza, hogy naphosszat csak a padban vagy a számítógép előtt ücsörögnek. Tetézi a bajt, hogy a tizenévesek jó része késő éjszakáig bifláz vagy internetezik, s emiatt nem képes kipihenni magát. A kevés alvás miatt pedig a szervezet nem tud regenerálódni, s ezáltal kiszolgáltatottabb a betegségeknek, magyarázza a gyermekorvos.

Szeretjük magunkat abban a hitben ringatni, hogy sportnemzet vagyunk. S valóban, lelkesedünk az élsportolóinkért, a vízipólómeccseket is lázasan követjük – igaz, lehetőleg otthonról, a süppedős tévéfotelból. Ám a söröskorsók emelgetése számít a leginkább bevált „tömegsportnak”. Nem véletlenül mondta Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya a minap, az egészségnapon: „Bár olimpikonokkal dolgozom, legnagyobb tiszteletem mégis a mindennapi emberé, aki a munkája mellett rászán napi egy-másfél órát testének karbantartására.” Kemény Dénes nekünk szurkol…