Van kiút a hitelcsapdából

Egyelőre nem kezdődtek meg a kilakoltatások. Ám ez a látszólagos nyugalom semmi jót nem jelent. Mindenki arra vár, hogy valamiféle megoldás szülessen a devizahitelesek problémáira – tudtuk meg Lénárd Marianntól, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete elnökétől. Igaz, kereslet sincsen az adósság fejében licitre bocsátott lakásokra és házakra, melyeket már csak az APEH honlapján hirdethetnek meg. A legtöbben óvakodnak attól, hogy ilyen, többnyire lakott ingatlant vegyenek, még ha nyomott áron is.

Mintegy 90 ezer adós otthona kerülhet veszélybe. Ám a BHKE elnöke úgy véli, a bedőlt, már felmondott hitelek csak a jéghegy csúcsát mutatják. A lakossági hitellel bírók nagyjából egyharmada már a „veszélyes zónában” jár, azaz 60-90 napos elmaradt törlesztést görget maga előtt. Tehát 250-300 ezer család küzd hónapról hónapra azzal a dilemmával, hogy a közüzemi számláit egyenlítse ki, vagy a hitel esedékes részletét. Lénárd Mariann azt tapasztalta: a bajba került adósok legtöbbje nem a válságnak meg a munkanélküliségnek esett áldozatul. Sokuknak megmaradt ugyan az állásuk, de nem nőtt a fizetésük, ellentétben a megugró törlesztőrészletekkel. A bankok által diktált egyoldalú kamatemelés és a devizaárfolyamok változása miatt akad olyan adós, akinek a jövedelme dupláját kéne törlesztenie havonta.

– Az ország sorsa múlhat azon, hogy mentőövet nyújtunk-e a kilátástalan helyzetbe kerülteknek, ezért forintosítani kéne a devizában eladósodottak terheit – véli Lénárd Mariann. Azt tartaná igazságosnak, ha az így megnövekvő törlesztés súlyát megosztanák. Javaslatuk, hogy egyharmad részt vállaljanak ebből a bankok, egyharmadot az adós, és ugyanennyit az állam tegyen hozzá.

Az utóbbi napokban érvek és ellenérvek csaptak össze a sajtóban, sokan vitatták, bölcs dolog-e a forintosítás. Az OTP vezérigazgatója például a minap azt nyilatkozta: egy mostani átváltás hatására évente 20 százalékkal nőne meg a lakosság hiteltörlesztésének terhe. Azzal viszont egyetértett Csányi Sándor is, hogy az adósokon valahogy segíteniük kell a bankoknak és az államnak. Kutathatnánk a túlzott eladósodás felelőseit is. Vajon a bankok húzták csőbe az ügyfeleket, a nagyravágyó polgárok hibáztak, vagy az elhibázott kormányzati politika, mely azt hirdette, hogy dübörög a gazdaság? Ez egyelőre költői kérdés marad. De hogyan bírják mindezt az adósok, milyen élethelyzeteket teremthet egy túlsúlyos kölcsön?

„Hogyan nyögnénk ki havonta 260 ezer forintot, ha 220 ezret sem tudunk?” – szögezi nekem a kérdést Katalin. A második összeg a devizahitelük jelenlegi részletét jelenti, az első pedig azt, amennyit a forintra váltás után kellene kiizzadniuk. A középkorú asszony szerint a bankok szinte „belecsalogatták” őket az újabb devizakölcsönbe. Lássuk a szövevényes történetet!

– A kisebbik, huszonéves lányom nevére vettünk fel 22 millió forint szabad felhasználású ingatlanfedezetes hitelt 2008-ban. Az egri belvárosi családi házunkra került így jelzálog. A pénzért cserébe havonta 160 ezer forintos törlesztést vállaltunk húsz éven át – meséli Katalin.

A tervük az volt, hogy vállalkozásba fognak, s ezzel megalapozzák a család jövőjét, anyagi biztonságát. Egyúttal munkahelyet teremtenek a betegséggel küszködő nagyobbik lánynak. Egy budapesti élelmiszer-boltocskát néztek ki maguknak, amit megvettek, majd a felújítására, az induló árukészletre mindjárt el is költötték az összeg felét. Ráadásul olyan autót is kellett vásárolniuk, ami alkalmas áruszállításra.

Igen ám, de alighogy beindult az üzlet, az önkormányzat felszólította őket, hogy vigyék a bódét, ahova akarják, mert azt a területet másra szánják. Egy hónapot kaptak, hogy elköltözzenek. Csakhogy nem találtak új helyszínt az ingóságnak számító építménynek. Közben a svájci frankban felvett hitel havi részlete már 220 ezer forintra nőtt. S hogy a baj ne járjon egyedül, tavaly a kisebbik lány munkanélküli lett. Valamicskét minden hónapban fizetgettek, de az egész összeget a családtagok együtt sem voltak képesek összeadni. Egy fél esztendő alatt összegyűlt annyi hátralék, hogy félő volt, kalapács alá kerül a házuk. Hogy előremeneküljenek, megpróbálták maguk eladni a tágas, jó fekvésű ingatlant, de hiába kerestek rá vevőt.

– Mivel rendszeres törlesztőknek számítottunk, együttműködő volt a bank – summázza Katalin. Ez annyit tesz, hogy élhettek az új hitel felvételének lehetőségével. Ezúttal 30 millió forintot vettek fel 30 évre. Töprengtek, hogy forintban kérjék-e az összeget, de kiderült, nem érdemes. Csak devizahitel esetén jár ugyanis az a kedvezmény, hogy a munkanélküli adósnak fél évig csak a részlet 30 százalékát kell kiegyenlítenie. Ráadásul a havi törlesztés így „csupán” havi 220 ezer forint maradt. A nagyobb összeg és a hosszabb futamidő ellenére pénzt nem kaptak kézhez – a régi adósság kiegyenlítése után maradt összeget előtörlesztésre kellett szánniuk.

Most már csak attól tartanak, nehogy végül elveszítsék a házat, és még egy több tízmilliós hitel is maradjon a nyakukon.