Dobozból varázsolt családregény

Pataki Éva neve Mészáros Márta filmjeiből ismerős: forgatókönyvíróként jegyzi a Napló szüleimnek, A hetedik szoba, a Kisvilma, A temetetlen halott és az Utolsó jelentés Annáról című alkotásokat. De letette már a névjegyét dokumentumfilmesként is, rádiójátékokat, színházi adaptációkat, színdarabokat is írt – ez utóbbiak közül az Edith és Marlene a legemlékezetesebb. Eddigi munkásságáért megkapta  Balázs Béla-díjat.

Még egy nő – ezzel a címmel adta ki első regényét, ami szép siker volt a könyvpiacon. Azt nem mondhatnánk, hogy Pataki Éva ontja magából a műveket, mivel következő kötetére nyolc évet kellett várni. Ezúttal családregényét olvashatjuk. Ami elveszett címmel. Felnyitott egy bűvös dobozt, karcos fényképeket, leveleket, naplótöredékeket emelt ki – s ezekből megelevenítette a családját. Régi korok történeteit megismerve békeidők és vészkorszakok labirintusaiban barangolhatunk. Ahogyan a nők mesélnek: néha sírunk, néha nevetünk. Pataki bevallása szerint neki sem volt könnyű utazás…

Aki belekezd a kötet olvasásába, biztosan nem tudja abbahagyni. Többektől hallani, hogy egész éjszaka a kezükben volt. Szívem szerint magam is egy tettem volna, de a lapzárta szorító fogságában ebből két nap lett. A szerző oly finoman vázolja fel szereplői személyiségét, hogy az ellenséges figurákat is ehet szeretni. Hogy a tragédiákról szólni kell, ahhoz nem fér kétség, mert ha családjaink regénye elveszik, utódaink szegényebbek lesznek, keveset tudnak történelmi múltunkról. Minden család életébe „bekavart” a történelem, s egyeseknek borzalmak egész sorát kellett átélniük. Miközben családjának emléket állít, élményhez juttatja olvasóit. (Athenaeum)