Levante a zsidók szülőföldje

A nemzetközi tudóscsoport munkáját Doron Behar, a haifai Rambam Intézet vezetője irányította. A kutatók 14 olyan zsidó közösség genetikai mintáit elemezték, amelyek szerteszét szóródtak a világban, s ma őseik származási helyétől messze, diaszpórában élnek. Ezeket a mintákat pedig összehasonlították 69 nem-zsidó közösség genetikai mintáival.

A Nature-ben publikált és a BBC által ismertetett adatok szerint a szétszórtan élő zsidó közösségek többsége genetikai értelemben „közelebb” van egymáshoz, mint azokhoz a nem-zsidó népességekhez, amellyekkel régóta, hagyományosan élnek. A vizsgálat fényt derített arra is, hogy van genetikai kapcsolat a diaszpórában élő zsidók és a Közel-Kelet nem-zsidó népessége között is, vagyis a Közel-Kelet népei szegről-végről rokonok.

Ez az eredmény alátámasztja azt az elméletet, hogy a ma élő zsidók többsége azoknak a héber és izraelita ősöknek a leszármazottja, akik valaha a közel-keleti régióban, az egykori Levantében éltek. A „Levante” szó tulajdonképpen napkeletet jelent, szűkebb értelemben a mai Libanon, Izrael, Szíria és Jordánia területét fogta át, de tágabb értelemben kiterjedt Ciprusra, a Sinai-félszigetre és Irak egy részére is. Gyakorta a Fölközi-tenger egész keleti medencéjét értették a Levante szó alatt: az ősi Levante kapcsolta össze Nyugat-Ázsiát, a Földközi-tenger keleti felét és Afrika észak-keleti részét.

– A genetikai archeológia – mondja Doron Behar – azt mutatja, hogy „a zsidó közösségek, s így a zsidó emberek többsége is genetikai értelemben közelebb van egymáshoz és a közel-keleti népességhez, mint ahhoz a közösséghez, ahol a világ bármely részén hagyományosan, diaszpórában élnek.

Vannak azonban kivételek. A kutatás kimutatta, hogy az indiai és az etiópiai zsidó közösségek genetikai értelemben a befogadó nem-zsidó közösséghez állnak közelebb. Ennek részben az az oka, hogy miután a két országban a zsidó közösségek letelepedtek, sokkal nagyobb volt az „átjárás” a nem-zsidókkal – genetikai, vallási és kulturális értelemben is –, mint másutt.

A genetikai vizsgálatokhoz új technikai eszközöket is felhasználtak, amelyekkel példátlanul részletes és aprólékos munkát lehetett végezni. Doron Behar szerint a genetikai adatok alapján újabb kutatásokba foghatnak arról, hogy mi azoknak a betegségeknek a genetikai alapja, amelyek a zsidó közösségekben – más népességekhez képest – gyakrabban fordulnak elő.