Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Kurtán-furcsán zárult le a kémbotrány Oroszország és az Egyesült Államok között. Az oroszok négy igazi nehézsúlyú kémet adtak tíz orosz amatőr információhalászért, akiket még az amerikai sajtó is csak „kertvárosi kukkolókként” emlegetett. Katarzis, hősies hazatérés nincs – csak furcsa szájíz.
Talán soha nem derül ki, hogy mit gondolt Oroszország, amikor az úgynevezett alvóügynököket sok évvel ezelőtt Amerikába telepítette. Találgatják, hogy talán Vlagyimir Putyin akkori orosz elnökben támadt fel a kiéletlen KGB-s múlt – neki csak Kelet-Németország, Drezda jutott –, s úgy képzelte, hogy a megváltozott időkben talán nem „diplomatákra” vagy hivatalosan védett ügynökökre kell bízni az információszerzést, hanem civilekre, akik beépülnek az amerikai hétköznapokba… A tíz orosz ügynök belesimult az ottani életbe, nem tűntek fel senkinek, a szomszédok oda sem figyeltek rájuk – az amerikai elhárításon kívül. Ők viszont figyeltek, és próbálták kitalálni: vajon ezek mit akarnak? Állítólag azt a feladatot kapták, hogy a politikai döntéshozókat környékezzék meg – de hogy lehet egy átlagos „amerikainak” értesülnie a Fehér Ház vagy a törvényhozás praktikáiról? Megkérdezik a szomszédasszonyt?
Az egész ügy két hét alatt lezajlott. Az orosz kémeket Bécsbe vitték, akárcsak a Nyugatnak kémkedő négy oroszt. Egy elsötétített üvegű autó szállította a bécsi repülőtéren csaknem egymás mellett álló amerikai, illetve orosz repülőgépre a „csereárut”. Ritka látvány lehetett: a hidegháború idején ez a sajátos balett előfordult ugyan, de a tárgyalások – az alkudozások – sokszor évekig tartottak. Most pedig minden kém gyorsan országot váltott.
Az orosz sajtó humorral vegyes döbbenettel szemlélte a történéseket. „Havannai embereink” – írta egy kommentátor, emlékeztetve Graham Greene regényére, amelyben egy ügynök a porszívó rajzát küldi a központnak mint a titkos fegyver műszaki leírását. Egy orosz rádió pedig karikatúra-versenyt hirdetett az orosz kémek hazatérésének „tiszteletére”.
Egykoron a kicserélt kémek hősökként tértek vissza a Szovjetunióba – most alighanem kerülik a nyilvánosságot. Ha a hírek igazak, mindegyikük kap egy moszkvai lakást és havi 2000 dollár (440 ezer forint) „állami nyugdíjat”. Nem kevés jutalom ez Oroszországban. De hogy mi lesz velük, az komoly probléma. Ezek a kémek már megszokták az amerikai életformát, ahogy gyermekeik is, akik talán nem is tudnak oroszul (nyolc kisgyerekről van szó). Egy biztos: a „szexi vörös Mata Hari”, Anna Chapman, a végzet asszonya, aki brit ex-férjétől kapta a nevét, meg fogja találni a helyét: keresett lesz a nyugati médiapiacon. Neki nem lesz szüksége az állami nyugdíjra, amelynek feltétele bizonyára a titoktartás.
Kinek volt ez jó? – kérdezik a meglepett hírmagyarázók. Az orosz kémek talán rejtett aknák voltak, akiket még a feszültebb időkben telepítettek Amerikába. Barack Obama elnök nem lehetett célpont, miközben Dmitrij Medvegyev orosz elnök is áldozat, hiszen nem tudhatott a hálózatról. A mellbevágó következtetés mégiscsak az: mindketten célpontok és áldozatok – mindkét országban léteznek keményvonalasok, akiknek nem tetszik az orosz–amerikai közeledés. Vannak lobbik, amelyek sok pénzt húznak az ellenségeskedésből.
Az ügy gyors lezárása mindenesetre arra utal, hogy sem Moszkva, sem Washington nem akar botrányt. Az amerikai titkosszolgálatoknak azonban felelniük kell egy kérdésre: miért éppen most hozták nyilvánosságra a kémügyet? Az orosz hírszerzést pedig szembesítik egy másik kérdéssel: miért kellett pancsereket megbízni kémkedéssel? Titokban fejek fognak hullani, mindkét oldalon, ahogy az már ilyenkor lenni szokott.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu