Véget ért egy háború?

Igazán örülünk a köztehercsökkentésnek, de a kiskönyv jobb volt – ez az általunk megkérdezett gazdálkodók egybehangzó véleménye, amikor arról érdeklődtünk, mit gondolnak az augusztus elsején bekövetkezett jogszabályváltozásokról. Pedig az AM-, azaz az alkalmi munkavállalói kiskönyvet már áprilisban megszüntette az előző kormány, a jelenlegi változások szinte kizárólag eljárási könnyítéseket tartalmaznak – viszont a sok visszaélés miatt félretett kiskönyvet nem hozzák vissza. Annál kézzelfoghatóbb, érthetőbb megoldást viszont még nem sikerült kitalálni.

Évek óta igyekszenek a mindenkori kormányok olyan feltételeket teremteni, hogy az alkalmi és időszakos munkavállalókat legálisan foglalkoztassák, és a munkájuk után valamilyen formában fizessék meg a közterheket. Ennek csak az egyik akadálya az, hogy feketén dolgoztatni olcsóbb, a másik, hogy akit önmagában a közterhek megfizetése nem tántorítana el, az a nem életszerű adminisztrációs szabályok miatt könnyen feladja a jogkövető magatartást. Márpedig eddig az összes ilyen szabályozást az a kritika érte, hogy gyakorlatilag betarthatatlan, miközben a csúcsidőszakban a munkaügy szó szerint hadjáratot indít a feketemunka ellen. Riadóláncban egymást figyelmeztető termelők, földúton keresztbeállított teherautók, rajtaütés, helikopteres üldözés, kukoricásba szétfutó idénymunkások – ezt jelentette az idénymunka sok helyen.

Egy munkaviszony ma nem csak a munkavállaló és a munkáltató között teremt kapcsolatot. A munkaviszonynak hatása van a szociális intézményrendszerre, a nyugdíjrendszerre, a társadalombiztosításra, ezenkívül adót is kell utána fizetni. Ha a munkaviszony naponta változik, akkor ezt nehéz nyomon követni: valakinek adminisztrálnia is kell. Erre még mindig inkább alkalmas a munkáltató, mint a munkavállaló, de arra is vigyázni kell, hogy az adminisztráció ne vegyen el több időt, mint maga a munka.

Az 1997-ben bevezetett alkalmi munkavállalói kiskönyv ezt a problémát azzal kívánta megoldani, hogy végtelenül kézzelfoghatóvá tette az egész ügymenetet. A munkavállaló megvett a postán annyi bélyeget, ahány főt akart alkalmazni aznap, és ezeket a közteherjegyeket munkakezdés előtt beragasztgatták a munkavállaló kiskönyvébe. Ebben benne volt minden járulék, a munkaügyi hatóság pedig csak azt ellenőrizte, hogy az adott napra kitöltötték-e a kiskönyvet. Ugyanakkor ezzel a rendszerrel sokan visszaéltek: olyan trükkökkel töltötték ki a kiskönyvet, hogy a bejegyzéseket abból utólag el lehetett tüntetni.

Erre hivatkozva az idén áprilistól új nyilvántartási rendszert vezettek be. A mezőgazdasági idénymunka szempontjából ez azzal járt, hogy telefonon vagy interneten kellett bejelenteni a munkák megkezdését. Ezzel egy időben – még mindig kedvezményes – harminc százalékra emelték az ilyen munka után járó közteher mértékét, ami azonban már túl soknak bizonyult. A szakma sem fogadta szívesen ezt a változtatást: az ügymenetben nem hozott könnyítést, míg az adó magasabb lett.

Így érkezünk el az augusztus elsejei változásokhoz, amelyek közül a legszembetűnőbb, hogy a mezőgazdasági idénymunka esetén 500 forintra mérsékelte a fizetendő közterhet. Ezért baleset-biztosítás és nyugdíjjogosultság jár, egészségbiztosítás nem. A jogszabály megszüntette a jelenléti ívet, csökkentette a bejelentendő adatok körét: most gyakorlatilag munkavállalónként két számot: a taj- és az adószámot kell bejelenteni – eddig a személy azonosításához szükséges egyéb adatokat is kérték, amelyek bediktálásával hosszú perceket kellett bíbelődni. A lényeges változások közé tartozik, hogy nem kell egészségügyi foglalkoztathatósági szakvéleményt készíteni, ez háromezer forintba került munkavállalónként. Korábban legfeljebb kilencven napig alkalmazhatott egy embert egy gazda – most ez a határ százhúsz napra nőtt.

A törvény augusztus elsején lépett életbe. A legtöbb jellemző mezőgazdasági kampánymunka már lezajlott, ezért szinte egyáltalán nincsenek gyakorlati tapasztalatok a jogszabály működéséről. Mivel a javaslat egyéni képviselői indítványként került a parlament elé, ezért a szakmai szervezeteket az előkészítésből kihagyták. A Magyar Agrárkamarát kértük, fejtse ki a véleményét a törvényről: azt a választ kaptuk, hogy a javaslat irányával egyetértenek, gyakorlati tapasztalatok viszont még nincsenek, így érdemi véleményt a honlapjukon szereplő ismertetőn kívül nem tudnak kifejteni.

– Temetőből a halottat nem lehet visszahozni – mondta a neve elhallgatását kérő, Csongrád megyei vállalkozó, arra utalva, hogy a kiskönyv volt számára az ideális megoldás. Bár különösen a közteher csökkentését üdvözli, azt azért megjegyzi, hogy a telefonos és internetes bejelentési rendszer még hagy kívánni valót maga után. – Az idénymunkásokat több napra előre bejelenteni nem lehet, mert sosem lehet tudni, hogy másnap felbukkannak-e dolgozni vagy sem. A munka napján viszont azért nem lehet őket bejelenteni, mert internet nincs a határban, a mobiltelefonos regisztráció viszont csak reggel nyolctól lehetséges. Az lehet, hogy a hivatalban csak reggel nyolctól kezdődik a munka, de a határban jóval hamarabb. A sok adat miatt eddig személyenként legalább fél percig tartott a bejelentés. Nekünk negyven ember munkájára van szükségünk, és mivel egy adott munkás egy adott napon vagy eljön, vagy nem, ahogy épp a kedve tartja, havi szinten körülbelül hetven emberrel vagyunk kapcsolatban. Egy munkás számfejtéséért a könyvelő egy hónapban kétezer forintot kér.

– Még áprilisban váltottam, és félidős munkaszerződést kötöttem az embereimmel – terített elénk egy csomag papírt Zombori István domaszéki zöldségkertész. – Amikor a kiskönyvet megszüntették, kiszámoltuk, hogy így kevesebb lesz a közteher és az ügyintézés is. Nagyon sok macerával járt a bejelentés, ráadásul a zöldségkertészetben nincsenek kiugró csúcsok, persze nyáron több emberre van szükség. Majd utánajárunk ezeknek az új szabályoknak is, de egyelőre nem sürgős a dolog. Nekünk a fő problémánk nem is ez, hanem hogy kizárólag külföldiek hajlandók a mezőgazdasági betanított munkát elvégezni, ők viszont csak kilencven napig maradhatnak Magyarországon egy évben. Mire megtanulják, amit kell, addigra kezdhetem az újakat betanítani.

– Szemléletbeli változást reméltünk, hogy nem törik rá az emberre az ajtót – vélte Oravecz Tamás Békés megyei dinnyetermesztő. – Ahhoz hozzá kell szokni, hogy van egy teljesítendő, teljesíthető követelményrendszer, és szerintem ez az. Most úgy gondolom, hogy ennél egyszerűbben már nem nagyon lehet.