A védőnő hungaricumnak számít

Nemrégen ünnepeltük a hazai védőnői szervezet születésének 95. évfordulóját. A védőnők az anya-, a nő-, a kismama-, a magzat-, az újszülött-, a csecsemő- és a gyermekgondozás területén, valamint a családvédelemben tevékenykednek.

Az I. világháború kitörésével egyidejűleg Magyarországon az egyébként is magas csecsemőhalálozási arány tovább emelkedett, ráadásul csökkent a születések száma is. Az egyre rosszabb körülmények közé szoruló magyar egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek és a szociálisan érzékeny közéleti szereplők 1915-ben megalapították az Országos Stefánia Szövetséget. Az idő teltével a munkájuk magasabb szakképesítést igényelt, ennek hatására alakult meg 1927-ben a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Hálózat, mely ugyancsak egyedinek számított Európában. 1940-ben a két szervezet egyesült, s 1975-től a védőnők csakis felsőfokú végzettséggel tevékenykedhetnek.

Ma csaknem 5 ezer területi védőnő, ezer iskolai és több száz kórházi szakember segíti az anyák, a nők, a családok és a gyermekek mindennapi egészségmegőrzését. A szakszolgálat a megelőzést szolgálja, s a nőgyógyászok, a családorvosok, a gyermekorvosok, az iskolák, az óvodák, a bölcsődék, a gyermekvédelmi szakszolgálatok munkatársainak közreműködésével bárki számára ingyen elérhető.

Ugyancsak a hazai védőnői munka színvonalát erősíti a Gólyahír Alapítvány, mely a gyermektelen pároknak, babára vágyó meddő nőknek segít abban, hogy újszülöttet vagy csecsemőt fogadhassanak örökbe.