Hogyan is állunk a törökökkel?

A Deutsche Welle német hírügynökség szerint Wulff nem győzte dicsérni törökországi látogatásának eredményeit, ahol Isztambulban még egy török–német egyetem alapjait is lerakta Abdullah Gül török elnökkel. Ő volt az első német államfő, aki beszédet mondott a török parlamentben. Ahol is kijelentette: „török származású állampolgáraink legyenek üdvözölve országunkban, hiszen hozzánk tartoznak”.

Wulff ráadásul mintegy legitimálta a nők fejkendőviseletét, amikor feleségével együtt állt a kamerák elé Abdullah Gül elnök nejével, aki – egyik ritka nyilvános megjelenése alkalmából – viselte a muszlim nők hagyományos kendőjét. Ennek még lesz folytatása Törökországban is, ahol a világi törökök is élesen ellenzik a muszlim befolyást és élénken helyeslik a „multikultit”, Törökország integrálódását a nyugati életformába.

Christian Wulff törökországi látogatása előtt vihart kavart, hogy Horst Seehofer, a bajorországi keresztényszocialisták (CSU) elnöke és tartományi miniszterelnök egyértelműen temette az integrációt, a multikulturális Németország kialakítására vonatkozó törekvéseket. Mindenkit meglepett, hogy ezek után Angela Merkel, a kereszténydemokrata testvérpárt (CDU) elnöke és kancellár is felsorakozott Seehofer mellé.

Most nem tudni, hogy a német vezetők munkamegosztás keretében akarják-e keretek között tartani Törökországot – vagy pedig zavar van a felső vezetésben Ankara törekvéseinek megítélésében. Törökország ugyanis egyértelműen Németországot tekinti az európai behatolás kapujának. Christian Wulff értésére adták, hogy Berlinnek „segítenie kell” a törökök európai uniós tagságában. Wulff erre csak azt a halovány választ tudta adni, hogy azért a törököknek is tennie kell valamit a vallásszabadság – értsd: a kereszténység – érdekében.

A 75 milliós Törökország olyan regionális nagyhatalomnak állítja be magát, amelynek meghatározó szerepe van az iraki, iráni és az izraeli kapcsolatokban, a közel-keleti békefolyamatban – de még Amerikát is kordában tartja. Ankarából azt üzenik az Európai Uniónak, hogy jobb, ha figyel rá. Abdullah Gül török államfő világosan megmondta Christian Wulffnak, hogy Berlinnek kötelessége közbenjárni Törökország mielőbbi EU-tagsága érdekében.

Németország azonban attól tart, hogy a népes Törökország nagyon is komoly befolyáshoz jutna az unióban, ezért egyelőre csak különleges partnerséget ajánlott fel Ankarának. Ebben a kérdésben nincs egyetértés az unió nagy tagállamai között sem.

Berlin azonban érzékeny az efféle alig burkolt zsarolásra és nagyon is valószínű, hogy a „munkamegosztás” tudatos. Hogy ennek a „multikulti” is áldozatul eshet, az egy más kérdés.