Nobel-díjas „bűnöző”

A nagykövet értésére adták, miszerint a döntés ellentétes a Nobel-díj elveivel és árthat a két ország kapcsolatainak. A kitüntetett Liu Hsziao-po jelenleg is börtönben van – valószínűleg nem is tud a kitüntetéséről.

Az bizonyos, hogy ennek a díjnak lesznek következményei. Thorbjörn Jagland, a norvég Nobel-bizottság elnöke egyszerű érveket hozott fel a békedíj odaítélése miatt: Kína státusa a világban megváltozott – világhatalom lett minden értelemben –, emiatt szükségszerűen megnőtt nemzetközi felelőssége is.

A Nobel-alapítvány magáncég, a díjakat Svédországban döntik el, egyedül a békedíjat adományozza a norvég Nobel-bizottság, az egykori svéd-norvég perszonálunió emlékére. Kínának, mint államnak, semmi köze nincs egy független alapítvány döntéséhez – de azért ez mégsem ilyen egyszerű.

A kitüntetett Liu Hsziao-po azért tölti 11 éves börtönbüntetését, mert egyik kezdeményezője volt a „08 Chartának”, amely többpárti demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását tanácsolta Kínának. Liu Hszioa-po már 1989-ben ott volt a Tienanmen, téri tüntetéseken, pár évet munkatáborokban is töltött, de a folytonos börtönbeli csiki-csuki sem tántorította nézeteitől.

Kínában hírzárlat van a kitüntetésről: a televíziók, rádiók „nem tudnak” a Nobel-békedíjról, még a számítógépes kínai hírkeresők sem dobnak ki egyetlen találatot sem Liu Hsziao-po nevéről.

A nemzetközi politika és a világsajtó azonban a kínai emberi jogok legfőbb harcosának nevezett Liu Hszia-po nevétől hangos, nem tudni, Pekingben hogyan képzelik el a hosszan tartó titoktartást.

A Nobel-díjakat hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján (1896) adják át Stockholmban, a békedíjat pedig Oslóban. Most az egész világon azt találgatják, a kitüntettet elengedik-e Oslóba a díj átvételére.

Alig van a világon olyan tekintélyes politikai vezető, aki ne emelt volna szót Liu Hsziao-po érdekében. Barack Obama amerikai elnök – a tavalyi Nobel-békedíj nyertese – Liu Hsziao-po azonnali szabadon bocsátását sürgette: „Az elmúlt 30 évben Kína hatalmas haladást ért el a gazdasági reformok terén, a nép életének javításában, több százmillió embernek a szegénységből való kiemelésében. De ez emlékeztet bennünket arra is, hogy a politikai reformok mindezzel nem tartottak lépést, és minden egyes férfi, nő és gyerek alapvető emberi jogait tiszteletben kell tartani” – üzente Obama Pekingnek.

Hasonló szellemben nyilatkoztak az európai államok vezetői is. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára pedig megállapította: a norvég Nobel-bizottság döntése azt a világméretű konszenzust fejezi ki, hogy az emberi jogok állapotát, tiszteletben tartásának gyakorlatát mindenütt javítani kell. Bár az egész világon nagyon eltérő módon alakult a társadalmi és a politikai kultúra, a XXI. században már minden országnak tekintettel kell lennie bizonyos alapvető normákra, nemzetközi szerződésekre – különösen akkor, ha az országok egyebek között gazdasági területen elvárják az egyenlő bánásmódot.

A norvégiai Nobel-bizottságtól nem idegen olyan döntés, amellyel „ellenzéki politikusokat” tüntet ki. Ez történt 2003-ban Shirin Ebadi iráni, 1991-ben Aung San Suu Kyi burmai politikussal, vagy éppen 1983-ban Lech Walesával, 1975-ben pedig a szovjet Andrej Szaharovval.