Egy magyar, aki lovat ad a világsztárok alá

– Azt hallottam egy neves fogathajtótól, hogy a ló nem olyasmi, amivel pénzt keres az ember, arra inkább költeni szokás.
– Tény és való, de azért meg is lehet belőle élni. Mi alapvetően azzal foglalkozunk, hogy lovakat képzünk ki különféle célokra, filmezéshez vagy fogathajtáshoz. Sok idő kell, amíg kialakul az a piaci kör, aki vásárol. Nekünk sok fix vevőnk van, mindenféle nációból, franciától az olaszon át az angolig. Az angol kuncsaftok jelentős része például filmes, ők filmes lovakat keresnek.

– Ki vásárolja meg a filmes lovat? A színésznek megtetszik a forgatáson?
– Nem, a filmiparban mindenre megvannak a specializálódott cégek. Vannak a kamerások, ők kameraautókat adnak bérbe, kosztümösök, akik a ruhákat szerzik be, és vannak a lovasemberek, akik a lovakat és a kocsikat hozzák. Mi ezekkel vagyunk kapcsolatban, lovakat adunk filmekbe. Felhívnak minket, hogy ez meg ez lenne a jelenet, ennyi ló kéne, megoldható-e? Általában megoldható.

– A filmiparral a fogathajtáson keresztül került kapcsolatba. Ha jól tudom, pónikkal kezdett.
– Nyolcévesen, ’94-ben indultam először pónifogathajtó versenyen. ’99-ben kaptam édesapámtól két pónit teljes versenyfelszereléssel. Országos bajnok voltam, 2003-ban korengedménnyel a világbajnokságra is kijutottam, hatodik lettem, amivel teljesen meg voltam elégedve. A pónijaim jóval kisebbek voltak, mint az élmezőny lovai, ez komoly hátrányt jelentett néhány számban. Később eladtuk ezt a fogatot, az új gazdájuk azóta szép eredményeket ért el velük, nekem meg vettünk két kis termetű lipicait – ezekkel viszont egy adminisztratív baklövés miatt nem jutottam ki a vb-re. Úgyhogy ezeket is eladtuk.

– Létezik-e komoly különbség a nagy lovas és a pónifogathajtás között?
– A póni egy kicsit sumák. Alattomos kis lovak, hamarabb megcsípik, megtámadják az embert. Sok pónival találkoztam, ami ilyen szempontból rosszabb volt, mint egy kutya. Viszont megmondom őszintén: nagy lovakkal még nem értem el olyan jó eredményt, mint a pónikkal.
 

– Talán a filmezésnek is van a dologhoz köze, ha jól tudom, ez akkortájt vált komollyá, amikor átnyergelt nagy lovakra. Hogyan jött ez a lehetőség?
– ’94-ben, nem sokkal azután, hogy apám fogathajtó-világbajnok lett, megkereste egy amerikai cég, hogy filmforgatáshoz kellene nekik húsz szürke ló. Azután alkalomszerűen jöttek ezek a felkérések 2003-ig, akkor a Van Helsing című filmbe kértek tizennyolc fekete lovat, és ez hozta meg az áttörést. Azóta folyamatosan megyünk filmezni, idáig nyáron versenyeztem, télen meg forgattam. Az idén a versenyzés nem jött össze. A tavalyi vb után elváltak az útjaim a szponzorommal, úgy voltam vele, hogy inkább kimegyek filmezni. Versenyezni még lesz időm, amíg a kaszkadőrködésben benne vagyok, addig ezt szeretném erőltetni.

– Melyiket szereti jobban?
– Mind a kettőnek megvan a varázsa. Nagyon jó érzés, amikor az ember bemegy a pályára, és érzi a közönség szeretetét. A filmezés is nagyon érdekes, de abból könnyű kiöregedni. A Karib-tenger kalózai negyedik részének forgatásán például reggel négykor keltünk, reggeli, kosztüm, smink, paróka, nyolcra kint voltunk a forgatáson, este hatig nyomtuk. Este nyolcra voltunk megint a szállodában. Mindez hétfőtől szombat estig, tizennyolc héten keresztül.

– Tizennyolc hét? Azért az öt perc kocsikázásért, ami vélhetőleg lesz a filmben?
– A Van Helsingben négy perc hosszú a fogatjelenet, amit három és fél hónapig forgattunk. Felvették minden kameraállásból, fölülről, alulról, föld alól, helikopterről. Eléggé hosszú, fárasztó folyamat. A laikus azt hinné, hogy a filmezés tengés-lengés, pedig orrvérzésig kell dolgozni. A Doktor Parnasszus és a képzelet birodalmában például volt egy hatalmas színházi mu­tatványoskocsi. A történet szerint az egésznek a legtetején ül egy törpe, az hajt. Ez a valóságban több okból sem volt lehetséges, a kocsi belsejéből én irányítottam a lovakat. Egy szűk közeli képnél mindenki nekiállt tanakodni: nem jó, mert látszik a valódi gyeplő. Mit lehetne csinálni? Végül kisütöttük, hogy ráülök a rúdra a két hátsó ló közé, úgy irányítom őket. Hasaltam a rúdon a lovak között, volt vagy nulla fok, nyomták rám az esőgépet, az alsógatyámból is folyt a víz. Mindezt éjszakai forgatáson, este tíztől reggel ötig. Onnan azért szívesen hazajöttem volna.

– Amikor megvesznek egy lovat, tudják, hogy azt filmezésre vagy versenyre szánják?
– Általában igen, de van, amikor ez változhat. A filmezéshez idősebb, nyugodtabb, okos lovak kellenek. A versenyzéshez használt lovak túlfűtöttek. Ha van egy szép ló, de van egy kis lábproblémája vagy tüdőproblémája, akkor azt versenyeztetni nem lehet. Viszont lehet filmes ló. A forgatáshoz olyan lovat kell produkálni, amelyikre akárkit felültethetünk. Ha megrugdossa valaki oldalról, nem fog elszaladni. Türelmesnek és okosnak kell lennie. Ha a színész nem tud lovagolni, először felül a lóra egy emberünk, megcsinálják együtt, amit kell, a ló kap egy kis jutalomfalatot, aztán ugyanúgy megteszi ugyanazt, ezúttal a színésszel a hátán.

– Jól értem, hogy önök elsősorban a betanított lovakkal való kereskedéssel foglalkoznak, a fogathajtás ehhez a cégér?
– Körülbelül így van.

– Ön képzi ezeket a lovakat, velük tölti a napját. Nem rossz dolog megválni tőlük?
– Van egy mondás: a lányt meg a lovat akkor kell adni, amikor kérik. Persze van olyan lovunk, amelyiktől nem válnánk meg semmi pénzért, de ehhez nagyon jól kell teljesítenie. Például ez a négy filmes ló, amelyet mutattam az istállóban, ilyen. Vagy apámnak volt egy kedvenc négyes fogata, ami azért esett szét, mert a legjobb ló egy ritka betegségben elpusztult: a többi közül kettő egy holland fogathajtóhoz került, aki második lett velük a vb-n. A negyedik viszont egy barátunknál van, legelőn, és ez így is fog maradni. Vagy nemrég vettem egy pej lovat, amivel versenyezni szeretnék…

– Mi alapján választ?
– Tulajdonképpen úgy vettem meg a lovat, hogy nem is láttam. Ha apu mondja, hogy van benne fantázia, akkor biztosan van. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy mihez kezdjek egy darab lóval. Apám azt mondta, hogy már tud is neki egy párt, csak meg kell a gazdájával egyezni. Ez a pej most egy teljesen nyers ló, de ha olyan lesz, amilyenre gondolunk, akkor sokáig kibérelte a helyét nálunk.