Multikulti Mikulás
Ahány ország, annyi szokás. Így van ez a Miklós-nappal is. Itt manó, ott boszorkány, máshol pedig a három király hozza az ajándékokat. A Télapó egyes országokba rénszarvas-szánnal, másfelé fehér lovon vagy éppen tevén érkezik. Amerikában dundi és általában szemüveges, Oroszországban vézna, s nem visel okulárét.

Holnap, december 6-án a magyar gyerekek is repesve várják reggel a Télapót. Ám nem mindenhová a Mikulás viszi az ajándékokat. Dél-Amerikába és Spanyolországba a napkeleti bölcsek szállítják a meglepetéseket, Svédországot egy Jultomten nevű manócska járja be télvíz idején. Az olasz gyerekek La Befana-tól, egy fekete ruhás boszorkánytól várják az ajándékokat – igaz, a piros ruhás, jóságos Babbo Natale, vagyis Karácsonyapó egyre komolyabb konkurenciát jelent az olasz boszi számára.
Betiltott Mikulás
A keresztény gyökerű országok többségében a Télapó ma egy kedves, öreg bácsi, aki ajándékokkal halmozza el a gyerekeket. De ez korántsem volt mindig így. Olyannyira nem, hogy a tizennyolcadik század végén Magyarországon betiltották Mikulást, mert az halálra ijesztette a piciket.
Ekkor még koromfekete arcú, kifordított bundát viselő alak kereste fel a gyerekeket, s mikor egy-egy házhoz ért, fenyegetően megcsörgette láncát. A gyerekek mondókákkal és nótákkal köszöntötték, ő pedig intő szavak kíséretében diót, almát, aszalt gyümölcsöket szórt szét a szobában. A Mikulás nem ritkán virgáccsal érkezett, amellyel időnként a mohón az ajándékok után kapó gyermekekre suhintott. E Miklós napon megjelenő rémség valószínűleg Odin germán főisten alakjából született: egyaránt megtestesíti a jót és a rosszat: egyszer ajándékot oszt, máskor büntet. Egyes magyar falvakban sokáig élt a láncot csörgető Mikulás hagyománya, mígnem átvette helyét a pirospozsgás, jóságos Télapó.
Télapó, az ezerarcú
A Télapó kezdetben barna kabátban járta az otthonokat, s csak később váltott át piros gúnyára. Ám ez sem mindenütt van így! Az orosz Télapó, a Gyed Mároz például időnként kékben vagy fehérben is megjelenik, bojtos sapka helyett kucsmát hord, kabátja a földig ér, s – amerikai kollégájával ellentétben – nem küszködik súlyproblémákkal.
Az orosz Télapó trojkán közlekedik, a tengerentúlon rénszarvasok röpítik, Hollandiába fehér lovon, Puerto Rico-ba tevével érkezik. S míg a Puerto rRco-i gyerekek szénát készítenek az ágyuk alá a Télapó megfáradt párái számára, az ír csemeték egy csokor sárgarépával kedveskednek a rénszarvasoknak, s egy kis szíverősítővel – wiskyvel vagy sörrel – a Télapónak. Talán ezért olyan piros az orra...
E multikulturális világban a Télapónak arra is ügyelnie kell, hogyan settenkedjen be a lakásokba. Mert míg az Egyesült Államokban és Angliában egy valamire való Télapó csakis a kandalló kéményén keresztül érkezhet, s az oda elhelyezett zoknikba tölti az ajándékát, Svédországban megteszi, ha a hóban hagyja a csomagját, Finnországban illik bekopogtatnia, s személyesen megtudakolni, hogy a lurkó megérdemli-e a neki szánt meglepetéseket.
S hogy mi lesz a rossz gyerekekkel? Nos ők helyenként virgácsot, másütt hagymát, Olaszországban szenet pedig kapnak „ajándékba”.